Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - A tyimi áttörés (1942. június 28. - július 2.)

és így nem hogy tartalék, hanem még az első vonalon is elől voltunk. Az első [napon] lett 4 halottunk és 2 sebesültünk."79

Mivel a balszárnyon előrenyomuló 17/11. zászlóalj támadása Linkovonál már a kora reggeli órákban elakadt az erős ellenállás miatt, sőt egy szovjet ellenlökés védekezésre kényszerítette a Csáktornyái alakulatot, a tartalékból előreirányított 17/III. zászlóaljat küldték a megsegítésére. A szovjet ellenlökés azonban a délelőtti órákban a tartalék zalaegerszegi zászlóalj bevetése ellenére is tért nyert, és a két zászlóaljat Dudorovkáig vetette vissza.80 Ujlaky Jenő ezredesnek, a 9. köny- nyű hadosztály parancsnokának reggel 8 órakor még az volt a szándéka, hogy az északi szárnyon csak a 17/II. zászlóalj maradna a helyén védelemben, a 17/III. zászlóaljat pedig „Barkovna területére fedetten ki kell vonni, ahol mint hadosztálytartalék egyelőre visszamaradna",81 Később azonban mégis a Csáktornyái zászlóalj támogatására utasíthatta a zalaegerszegi alakulatot, mert - a korabeli hadiokmányok tanúsága szerint - a 17/11. és 17/III. zászlóaljaknak a késő délutáni órákra sikerült elérniük Linkovo, Jeszkovo és Prűdök községek területét.82

A 17/III. zászlóalj 9. puskásszázada ezen a napon Prudoknál esett át a tűzkeresztségen. Nemes József tizedes, gránátvetős rajparancsnok erről az alábbiakat írta: „Előbb a második vonalban tartalékként meneteltünk (eközben láttuk az első orosz katonát, akit a mieink hátrakísértek), s egyszer csak váratlanul tűzvonalba kerültünk: a szemben lévő domb gerincéről áfák közül, részben azok tetejéről lőttek ránk. Igyekeztünk gyorsan fedezéket ásni, közben feljajdultak első sebesültjeink (köztük például Úti Imre tartalékos [őrvezető], lickóvadamosi lakos). Ekkor kaptuk mi gránátvetősök is az első tűz- parancsot: 50 mm-es gránátjainkkal sorozatot adtunk le az említett fák közé. Tűzünk hatásos voltát orosz aknavető viszont-sorozata nyugtázta. Közben beesteledett, a gerincről addig ránk tüzelők visszavonultak, mi pedig előre mentünk, magunk mögött hagyva a gerincen túl elénk tárult kisebb falut. "83

A 9. puskásszázad őrmestere, Horváth Ferenc emlékei szerint a 17/III. zászlóalj megindulási helye alig néhányszáz méterre az arcvonal mögött volt. A támadás során ugyanilyen távolságban követték az első lépcsőben előrenyomuló zalai alakulatokat. Mivel a tüzérségi előkészítés és a bombázás nem pusztította el teljesen a jól kiépített szovjet védőállásokat, a gyalogság támadását erős aknavető- és géppuskatűz fogadta. Az első lépcsőben támadók súlyos veszteségeket szenvedtek, amíg elfoglalták az ellenség állásait. A második lépcsőben előrenyomuló zalaegerszegi zászlóalj honvédéi ezekből az állásokból még nem kaptak tüzet,

79 GM Tört. dók. 84.21.186. Dénes Sándor naplója 6. p.

80 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 52. p.; Szabó Péter 2012. 260. p.

81 HL 2. hds. ir. 6. d. I.a. oszt. Hadinapló-mellékletek 342. sz. A 9. hop. helyzetmegítélése VI. 28-án 8 h-kor.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 9. sz. melléklet.

82 Szabó Péter 2012. 260. p.

83 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 2-3. p. (Úti Imre őrvezető jobb felső lábszárát érte lövés 1942. június 28-án Prudoknál. Lásd: HIM KI Veszteségi adatbázis.)

34