Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Kiszállítás és csoportosítás a német hadművelethez (1942. május 3. - június 27.)
közben is légitámadás érte, veszteségük azonban nem volt.56 Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető, a 9. puskásszázad lőszertisztese úgy emlékezett, hogy százada az éjszakai repülőtámadás miatt nem a kurszki pályaudvaron, hanem attól 5-6 km-re, egy erdős-fás területen rakodott ki, és még azon az éjszakán egyesült a zászlóalj többi puskásszázadával.57 Péchy György főhadnagynak, a 17. gyalogezred ezred első segédtisztjének naplója örökítette meg, hogy május 14-én német típusú, ellenséges gép repült át alacsonyan a 17/ III. zászlóalj felett, ám nem a zalaegerszegi alakulatot, hanem a 17/1. zászlóaljat géppuskázta. Ugyancsak Péchy György főhadnagy jegyezte fel, hogy a május 15-én géppuskás századával együtt beérkező Závodszky István százados útközben erősen lesült a napon, és rövidre vágatta a haját a tetvek miatt.58 A magyar 2. hadsereg keleti hadszíntérre kiérkező első seregtestei, köztük a 9. könnyű hadosztály azt a feladatot kapták, hogy Kurszktól hatvan km-re keletre vegyék át az 1941/1942 telén Moszkva alól visszavonult német csapatok hevenyészett védőállásait.59 A 17/III. zászlóalj egységei a kirakodást követően ötnapi, általában éjszaka végrehajtott gyalogmenettel érték el a felváltandó németek arcvonalát.60 Koszorú Imre tartalékos zászlósnak, a géppuskás század egyik szakaszparancsnokának emlékei szerint a szinte állandó szovjet felderítő és zavaró repülések, illetve légiveszély miatt nappal gyümölcsösökben vagy erdőkben rejtőzködtek, menetelni csak éjjel tudtak, akkor érkezett az élelem ellátás is. Az ellenség éjszakánként ejtőernyőn leereszkedő Sztálin-gyertyákkal világított, ilyenkor nem volt szabad mozogniuk.61 A 9. könnyű hadosztály Matvejevkától Pahonokig húzódó védősávjának első vonalába a hadosztály többi alakulata került. Miután Ujlaky Jenő ezredes, a hadosztály parancsnoka - Péchy György főhadnagy naplója szerint - május 10-én hadosztály tartaléknak jelölte ki a 17/III. zászlóaljat, a zalaegerszegi alakulatot a nagykanizsai seregtest tartalékaként tartották vissza, a hadosztály arcvonalának közepén elhelyezkedő soproni 34/1. zászlóalj mögött. A 17/III. zászlóalj május 20-án érkezett meg a soproni csapattest állásaitól nyugatra fekvő, Verh Oszerna- ja községbe.62 Ott, illetve a szomszédos Nish Oszernajában állomásoztak - mint tartalék - május 30-áig. Akkor a zászlóalj zömét riadóztatták, és mintegy 12 km56 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 57 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 58 Péchy György: Naplóm 17. p. 59Szabó Péter 1992. 8. p.; Szabó Péter 1995. 305. p.; Szabó Péter 2001. 72., 82. p. “Németh József naplója 8-9. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 33-34. p.; GM Tört. dók. 84.21. 186. Dénes Sándor naplója 3-4. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 61 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Életem" 10. p., „Emlékezés" 10. p. 62 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) naplómellékletek. 19/b. melléklet. A 9. k. ho. helyzete 1942. V. 22-én (térképvázlat); Péchy György: Naplóm 16. p.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 46. p.; Szabó Péter 2012. 257. p. 28