Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - A 17/III. zászlóalj mozgósítása és felkészítése Zalaegerszegen (1942. március - május 2.)
129 darab 35 M. és 13 darab 31/A M. Mannlicher ismétlő puska, 18 géppisztoly és 32 pisztoly is. A nehézfegyverszázad (9 tiszt, 323 legénység) szervezete az 1942. februári fegyverzet-kiegészítő rendelkezések eredményeképpen 4 géppuskás és 2-2 páncéltörő ágyús, illetve aknavető szakaszból állt. Fegyverzetét ennek megfelelően 12 darab 7/31 M. 8 mm-es (Schwarzlose) géppuska, 4 darab 36 M. 37 mm-es páncéltörő ágyú és 4 darab. 36/39 M. 81 mm-es aknavető képezte.37 Az egyes szakaszok parancsnokai kisebb részben hivatásos tisztek, nagyobbrészt viszont tartalékos és továbbszolgáló tisztek, illetve tiszthelyettesek lettek. A zászlóalj legénységének csak 20 százaléka lehetett tényleges katonai szolgálatát töltő sorállományú, míg túlnyomó többsége az idősebb, tartalékosként és póttartalékosként bevonultatott korosztályokból került ki.38 A 17/III. zászlóalj legénységének személyi állománya többségében Zala megye északnyugati területeiről származott, Zalaszentgrót, Zalaegerszeg, Zalalövő és Lenti térségében született vagy lakott. Zömében olyan zalai parasztemberek voltak, akik a korábbi években a zalaegerszegi alakulatnál nyertek katonai kiképzést. A 17/III. zászlóalj veszteségkimutatásában szereplő elesett, meghalt vagy eltűnt 667 katona 99 százalékának esetében pontosan megállapítható a születési hely. A történelmi (1941-ben a Muraközzel és Muravidékkel kiegészült) Zala vármegye területéről 64 százalékuk (428 fő), a többi dunántúli vármegyéből, elsősorban Somogyból (36 fő) és Vasból (33 fő) további 15 százalékuk (összesen 101 fő) származott. Az 1939-ben visszacsatolt Kárpátalján és az 1940-ben visszatért Észak-Erdélyben összesen 11 százalékuk (22, illetve 50 fő) született. (Közöttük jelentős számban voltak ruszin vagy román nemzetiségűek.) További 10 százalékuk (67 fő) a trianoni Magyarország más, távolabbi vármegyéiből került a zalaegerszegi alakulathoz, így például 4 százalékuk (27 fő) a fővárosból és annak környékéről, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből származott.39 A mozgósítást követő hetekben, március közepétől április végéig Zalaegerszegen és környékén tartott kiképzések, menet-, harcászati és lőgyakorlatok a tényleges és tartalékos állomány összekovácsolódását szolgálták.40 A 17/III. zász37 Szabó Péter 2012. 253. p. 38 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.; Szabó Péter 2001. 19-21., 34. p.; Szabó Péter 2012. 253. p.; 39HIM KI Veszteségi adatbázis. A 17/III. zászlóalj veszteségi adatai.; Göcseji Múzeum Adattára. 1521-91/1. sz. Könczöl Jenő - Nemes József: Két szerencsés doni túlélő visszaemlékezése. Gépelt kézirat. Zalaegerszeg, 1991. (a továbbiakban: GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése) 1-2. p. (A visszaemlékezést valójában Nemes József írta. Rövid kivonata: Nemes József: Utóvédek voltunk. A zalaegerszegi 17/III. zászlóalj visszavonulása. In: Zalai Hírlap 1992. december 8. 7. p.); Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I. 40GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 1-2. p.; Göcseji Múzeum Fotótára. 33.619., 33.620. Tört. Nemes József tizedes és Könczöl Jenő őrvezető gránátvetős rajainak kiképzése.; Bekő Tamás zalaegerszegi segédlevéltáros dokumentumgyűjteménye. (A továbbiakban: Bekő Tamás gyűjteménye.) Varga Jenő őrvezető levele Fitos Ilonához. Zalaegerszeg, 1942. március 24.; Koszorú 22
