Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Honvéd zászlóalj Zalaegerszegen, 1932-1941
„A kiserdei gyakorlótéren földből felépítettek egy román kiserődöt. Ennek leküzdési mikéntje egyik tárgya lett a kiképzésnek. Nyár elején kihelyezték a zászlóaljunkat а III. hadtest lőterére, Újdörögd pusztára, zalahalápi elhelyezéssel. A kihelyezés alatt Breuer Pál őrnagy, az ezred nehézfegyver század parancsnoka lett megbízva a zászlóaljparancsnoksággal. Itt is fel volt állítva egy román kísérőd az előtte lévő többsoros drótakadállyal. Utász lángszórós rohamjárőrökkel közös gyakorlatokat hajtottunk végre erre a kísérődre. A kihelyezésről való bevonulás után pár nappal egy többnapos gyakorlatunk volt a nagy- kanizsai zászlóaljakkal. Alighogy visszaértünk Zalaegerszegre, ismét jött a mozgósítás. Újból ikreződtünk a régi felállás szerint, azzal a különbséggel, hogy most [a] jutási altisztképző iskolától kaptunk egy hivatásos századost, s így minden századparancsnok hivatásos tiszt lett. A mozgósítás befejezése után elszállították a zászlóaljat Budapest - Szolnok - Püspökladány - Derecske menetvonalon. Itt, Derecskén rakodtunk ki, s a zászlóalj a kijelölt körletébe, Tépére menetelt s szállásolt el."22 A17/ III. zászlóalj századai július közepétől Tápén, az elhelyezési körletükben folytatták a kiképzést. А III. hadtest parancsnoksága a légi felderítés adatai alapján Hajdúbagos mellett felépíttette a 9. önálló gyalogdandárral szembeni román erődrendszer mását, vizesárkokkal, drótakadályokkal. A zalaegerszegi zászlóaljak is többször gyakorolták itt az árkokon való átkelést és a román kiserődök leküzdését, majd éleslövészetet tartottak e terepen.23 Pais János tartalékos hadnagy, a 47/III. zászlóalj rohamosztag parancsnoka így emlékezett e gyakorlatokra: „A kísérőd előtt vizesárok volt, melyen a rohambürü [gyalogos fahíd] segítségével kellett volna - ellenséges tűzben - átkelnünk. A gyakorlótéren széles (5 m) és elég mély árkot ástunk, mely felett órák szám gyakoroltuk a rohambürü átdobálását egy külön szerkezet segítségével. A rohambürü a géppuskát vivő katona alatt erős lengő mozgásban volt; szóval még békés gyakorlat közben is kellett hozzá egy kis bátorság s ügyesség, hogy az ember le ne essen géppuskával kezében az árokba. Mi komolyan készültünk lélekben is a kiserődök megrohamozására, de a valóságban nagyon siralmasan nézett ki ez a felkészülés. Ugyanis papíron a rohamosztag fel volt szerelve géppisztollyal, benzingránáttal és lángszóróval is. Kérdeztem, mikor kapjuk meg ezeket a komoly fegyvereket? Válaszképpen közölték, hogy majd a bevetés előtt. [...] Mint rohamosztag parancsnok, gyakorlat közben kiadtam a parancsot: »géppisztolyos előre«, mire a baka egy darab bottal a kezében előre- szökellt; a »benzingránátos előre« parancsra egy másik baka ugrott fel egy bottal, majd a »lángszórós előre« parancsra egy harmadik ugrott fel, ugyancsak egy bottal. Mindezen hatásos bot-fegyverek mellett kézigránátdobással töltöttük el a gyakorlati idő nagy részét. [...] 1940. augusztus végének egyik napján Hosszúpályiban volt egy »éles« támadási gyakorlat, amikor a tüzérség is élessel lőtte a gyeptéglából készített, a trianoni határon lévő román kiserőd utánzatokat. Mi, a gyalogság tüzérségi támogatás mellett szintén »éles« támadást hajtottunk végre a kiserődök ellen. Mint parancsnok, legelöl szökelltem a tüzér22 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 24. p. Vö. Szabó Péter 1995. 297. p. 23 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 24. p.; Szabó Péter 1995. 297. p.; Ulésfalvi Péter - Szabó Péter - Számvéber Norbert 2005.11. p.; Ulésfalvi Péter - Szabó Péter 2010. 45. p. 15
