Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Szabó Péter: A 17/III. zászlóalj tisztikara 1942-1943-ban. Életrajzi adattár
szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. A Don menti védőállásban 1943. január 17-én a jobb sarkán fagyási sérülést szenvedett. További katonai szolgálata és sorsa nem ismeretes.44 Takács József (Rábakecskéd, 1914. január 15. Horváth Emília) hivatásos főhadnagy (1943. augusztus 1.) Tényleges katonai szolgálatára 1937. október 5-étől 1938. szeptember 30-áig Kőszegen, az 5/III. zászlóaljnál került sor. A karpaszományos iskolát ezen időszakban Szombathelyen végezte el. Ezt követően továbbszolgála- tot vállalt, melyet szakaszparancsnokként 1939. október 1-jéig az 5/III. zászlóaljnál, utána Körmenden, a 11. határvadász zászlóaljnál teljesítette. 1940. február 1-jén Lentibe, az 53/3. határvadász portyázó századhoz helyezték, ahol szintén alantos tiszti beosztásban szolgált. Közben hét hónapos ténylegesítési próbaszolgálat után, 1940. november 1-jével felvették a hivatásos állományban, s hadnagy- gyá nevezték ki. 1941. február 1-jén került a 17/III. zászlóalj állományába. Kezdetben szakaszparancsnoki, március 15-étől zászlóalj-segédtiszti beosztást töltött be. 1942. május 1-jén utóbbi beosztásában vonult el csapattestével a keleti hadszíntérre. Miután a hadműveleti területről visszatért, 1943. július 1. és október 30. között Sopronban főtiszti tanfolyamon vett részt. E tanfolyam abszolválását követően 1944. augusztus 1-jéig a 17/III. zászlóaljnál szakaszparancsnoki teendőket látott el, majd aknavető tanfolyamra Hajdúhadházra vezényelték. Szeptember 20-ától az 54/III. zászlóalj kötelékében a dél-alföldi, illetve a dél-dunántúli hadszíntéren újból harctéri szolgálatot teljesített. November 10-én - sebesülése, vagy betegsége miatt - a zalaegerszegi hadikórházba szállították. Felépülése után, 1945. január 25-én a 17/III. zászlóalj pótkeretével osztrák területre települt át. Február 9-étől a sziléziai Strans (ma Pstraže) városában a 25. Hunyadi gránátos hadosztály önálló kerékpáros zászlóaljában teljesített szolgálatot. Május 4-én osztrák területen amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946. február 28-án tért vissza. Miután az új honvédség szerveinél való jelentkezési kötelezettségének eleget tett, május 15-én felmentették a további szolgálata teljesítése alól. Hivatásos állományviszonyát és tiszti rendfokozatát csak 1949. január 4-én ismerték el, ezért ennek megtörténtéig az 5000/1946 ME. rendelet (В-lista) alapján végelbánás alá nem vonhatták, mert nem minősült közszolgálati alkalmazottnak. 1951 szeptemberéig Kenyerin gazdálkodóként próbálta eltartani családját, majd a Győri Vízügyi Igazgatóságnál a Rába-felső szakaszmérnökségen (Nick központtal) bérelszámolóként helyezkedett el. 1955. január 1-jétől a szakaszmérnökség erdősítésén és gyümölcsfáinak kezelésén dolgozott, mint fizikai dolgozó. 1958. június 25-én - a 44 HL HM 22. v. oszt. 756008/1943.; HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. honv. gy. e. hadinapló-mellékletei 246. sz. 142
