Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Honvéd zászlóalj Zalaegerszegen, 1932-1941
ka, mostoha kiképzési körülményeket talált Zalaegerszegen. „A zászlóalj gyakorlótér szempontjából igen nehéz körülmények között volt. Komoly gyakorlótér nem állt rendelkezésre. A Kiserdő volt az egyetlen hely, ahol földmunkát - lövészgödör, lövészteknő kiásást - lehetett gyakorolni. Ez a gyakorlótér is nagyon kicsi volt, de ebben is volt egy homokbánya, amely elég nagy területet foglalt le. Másik gyakorlótér volt az úgynevezett Rabkert és a vasúti pálya közötti kb. 80 m széles és 300 m hosszú terület. Hasonlóan kicsi volt a pózvai gyakorlótér is. Ezeken jóformán csak egyes csatárkiképzést lehetett végrehajtani. Már egy rajgyakorlat végrehajtása is nehézségekbe ütközött. A lőkiképzéshez rendelkezésre álló, úgynevezett »elemi lőtér« - bár csak két lőállással rendelkezett - jól megfelelt. A harcszerű lövészetre (időnként) [használt] bozsoki lőtér sok kívánnivalót hagyott maga után. Ez egy erdős-szőlős domb és erdő közötti, kb. 150-180 m széles és kb. 400 m hosszú völgy volt, ahol - kényszerűségből - még szakasz kötelékben is hajtottunk végre éles lőgyakorlatot. "14 A kiképzés hatékonyságát Zalaegerszegen is tovább nehezítette a gyakorló lőszer és más kiképzési segédeszközök (pl. kézigránátok és puffancsok) - valameny- nyi honvéd alakulatnál tapasztalt - hiánya. „... ezek pótlására különböző kiképzési segédeszközt kellett alkalmazni, kezdve a géppuskák, golyószórók tüzét helyettesítő kereplőktől, a különböző színű lőirány mutatóktól, a különböző színű zászlókig, melyek lenge- tésének más és más volt a jelentése, a kiképző leleményességétől függően. Nem is beszélve a két kerékpárra szerelt, falécekből ácsolt, papírmaséval burkolt harckocsi-utánzatokról. "15 Péchy György főhadnagy emlékei szerint a rajkiképzés során tapasztalt gondok és bajok tovább sokasodtak a szakasz- és századkötelékben Zalaegerszeg környékén végrehajtott gyakorlatok alkalmával. „Ha az előnyomulás útjába egy búza- vagy kukoricatábla került, akkor a puskát tusával felfelé a vállra helyezve, egyesével a meglévő csapáson kellett a táblát megkerülni. A vetés túlsó oldalán az alakzat újbóli felvétele után lehetett a gyakorlatot folytatni, mert nem lehetett mezei kárt okozni a kultúrában. Elképzelhető, hogy a kiképzők minden erőlködése ellenére milyen értéke volt az ilyen kiképzésnek. Ezen némileg enyhített, hogy a zászlóaljat kihelyezték a III. hadtest harcszerű lőterére, Ódörögd pusztára. Ez a terület Várpalotához, Hajmáskérhez hasonló, nagy kiterjedésű, karsztos jellegű lőtér volt, amely módot adott szakasz- és századkötelékben végrehajtott gyakorlatokra, és ilyen kötelékekben harcszerű lőgyakorlatok végrehajtására is."16 A zalaegerszegi alakulatnál 1937-1938 körül folytatott kiképzésről, illetve a laktanyai élet mindennapi rendjéről az alábbiakat jegyezte fel Péchy György főhadnagy: „Maga a kiképzés két részre volt osztható. Délelőtt 8-[tói] 12 óráig - az újonckiképzés után - kivonulás, harckiképzés, esetleg lőgyakorlat. Ezeken minden beosztott tiszt is részt vett, és vezette egységének kiképzését. Délután főleg alaki, zártrendi kiképzés volt, 14 Hadtörténelmi Levéltár. Tanulmánygyűjtemény 3184. Péchy György: Csapattiszt voltam a magyar királyi honvédségben. Gépelt kézirat. [Budapest, 1987.] (a továbbiakban: HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése) 13-14. p. Idézi: Szabó Péter 1995. 295. p. 15 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 14. p. Idézi: Szabó Péter 1995. 295. p. 16 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 14-15. p. Vö. Szabó Péter 1995. 295. p. 10
