Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)
Katona Csaba: Fára József és Balatonfüred
Vagyis Fára is, mint oly sokan mások, egy alapvetően kisebb léptékű téma vizsgálatánál is (egyébiránt igen helytelenül) a különben országos jelentőségű köztörténeti cezúrát - az 1848-1849. évi forradalmat és szabadságharcot - vette figyelembe időbeli felső határként, amiben persze csakugyan lényeges gyakorlati szerepet játszhatott a témára vonatkozó iratok hiánya, legalábbis munkahelyén, Zala vármegye levéltárában, ahol, mint már utaltunk arra, a legkönnyebben férhetett hozzá ezekhez. Ezzel a periodizációval persze Fára nincs egyedül, máig élő hagyomány ez a magyar történetírásban. Az 1849-1867 közötti - különösen pedig az 1849-1861 közötti - időszak igen sajátos helyet foglal el a hazai historiográfiában napjainkig. Mintha kevésbé irányítaná magára a történettudomány figyelmét, mint a XIX. század más évtizedei, aminek több oka is lehet. Az egyik a valóban kedvezőtlenként értékelhető forrásadottság. A Bach-korszak idején keletkezett hivatalos iratok túlnyomó része kifejezetten nehezen olvasható, német nyelvű, ráadásul az alkotmányosság visszaállítását követően (majd később is) gyakorta volt szomorú példa arra, hogy az ekkor keletkezett, egyébiránt fontos dokumentumokat, a köztörténet szempontjából valóban roppant szomorú évek emlékeit, túlzott nemzeti buzgalomtól áthatva megsemmisítették vagy kiselejtezték a levéltárakból, mondván, hogy nem a magyar történelem szerves része ezen időszak, megszakadván az alkotmányosság.9 Fára is erre utalt írásában: Zala vármegyében is hasonló dolgokra került sor, megnehezítve a későbbi kutatók dolgát, megnehezítve a történelmi múlt feltárását. A másik fontos ok a Bach-rendszer, majd pedig az azt követő ún. Schmerling- provizórium egyértelműen negatív, egyoldalú megítélése, amely csak lassan oldódik, és amelynek tárgyilagos megközelítése még várat magára. Nem lehet vita tárgya, hogy a politikatörténet, a magyar államiság szempontjából ez az időszak Magyarország XIX. századi történetének mélypontja. Az 1848-1849. évi forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás, a magyar törvényesség és alkotmányosság felfüggesztése, az országgyűlés összehívásának hosszú ideig tartó szüneteltetése stb. mind-mind joggal támasztják alá ezt az álláspontot. 1848-1849 legendája a köztudatban (ha úgy tetszik: a kollektív emlékezetben) része a nemzeti mitológiának, érzelmi alapon érthető is a forradalom és szabadságharc leverését követő időszak iránti nem éppen pozitív elfogultság. A történésznek azonban nem az érzelmek uszályába kerülve, hanem kizárólag a tények mentén szabad véleményt alkotnia. így a fent felsoroltak dacára sem szabad elfeledkezni arról, hogy az 1867. évben tető alá vitt kiegyezés révén létre9 így pl. már 1867-1868-ban kiselejtezték Heves vármegye levéltárából a Bach-korszak népességösszeírásait és birtokfelvallásait, Szabolcsban pedig a Bach-korszak során keletkezett iratok rendezé- se-selejtezése okán kiküldött bizottság kezdte meg működését már 1868 januárjában. A magyar levéltártörténet kronológiája, 1000-2000. Szerk.: Dóka Klára-Müller Veronika-Réti Oszkó Magdolna. Budapest, 2000.170. p. 58
