Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)
Kiss Gábor: Fára József, Zala megye történetírója
veket készíteni az egyre szaporodó levéltári anyag elhelyezésére és visszakereshetőségére. Olvashatjuk benne a megyei közgyűlés 1847. február 22-i határozatát, amely így kezdődik: „ Minthogy pedig a levéltár, mint a megye legdrágább kincse a legjobb rend mellett a legélénkebb felvigyázást is igényelné..."25 Egy olyan levéltárostörténész műve ez a tanulmány, akiről látszik, hogy valóban töviről-hegyire ismeri gyűjteményét, tisztában van értékeivel, jelentőségével. Fára József hátrahagyott iratanyagában még számos kéziratot, további kutatásra vonatkozó adatot is találunk. A nagykanizsai polgármesterhez intézett, 1930. január 26-án kelt leveléből kitűnik, hogy 1929-ben megbízást kapott a kis- kanizsai állítólagos úrbéresek történetének kutatására; majd szeptember 10-én már arról tudósította a polgármestert, hogy további kutatásokat végzett a város 1690-es visszafoglalása utáni időszakából, különösen a város birtokaira, a visz- szafoglalt területek felosztására vonatkozóan, valamint a Batthyány családdal folytatott pereskedés ügyében.26 A kutatások ténye első percben meglepő lehet, mert éppen 1929-ben jelent meg Barbarits Lajos: Nagykanizsa c. monográfiája, mely a várostörténet e fejezeteit is tartalmazza - ennek az egyébként nagyon informatív műnek azonban kétesek a megállapításai, ahogy erre később Degré Alajos is felhívta a figyelmet, ezért szükséges volt a történelmi adatok további kutatása. Fára József minden bizonnyal átadta kutatási eredményeit a nagykanizsai városi tanácsnak, ennek másolatai megtalálhatók a Zala Megyei Levéltárban; ám sem az 1972-ben megjelent múzeumi emlékkönyvben,27 sem az 1994-ben illetve 2006-ban megjelent új, kétkötetes Nagykanizsa monográfiában nincs nyoma tevékenységének. Ugyancsak a hátrahagyott iratok között található egy terjedelmes, 32 oldalas fogalmazvány: a Csány-szobor története. Fára József, aki 1917-től zalaegerszegi lakos volt, a háború végétől követte figyelemmel a szoborállítás heroikus folyamatát. Az 1930-as években szükségét érezte annak, hogy ezt a nem mindennapi történetet, Csány László emlékművének 1904-től 1931-ig tartó gyűjtési, elkészítési és felállítási históriáját megírja. A kéziratot tanulmányozva láthatjuk, hogy gondosan tanulmányozta a korabeli sajtót és a szoborbizottság munkásságát, jelentéseit is. Külön elismeréssel adózott a szervező, Borbély György emlékének, akiről ezt írta: „...Magyarország keletéről jött Zalába Borbély György. A keleti ősök fanatizmusát hozta ide a nyugati végekre s talán ez a rajongás adja a magyarázatát annak, hogy a keleti ember fanatizmusával végezte el a szobor megteremtés nehéz művét.''28 Ta25 Uo. 33. p. 26MNL OL P 2259 Fára József levelei Nagykanizsa polgármesteréhez. 1930. január 26., 1930. szeptember 10.1. doboz. 27 Degré Alajos: Nagykanizsa önkormányzata a XVIII. században In: A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi évkönyve 1919-1969. Szerk.: Kerecsényi Edit. Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, 1972.101-120. p. 28 MNL OL P 2259 A Csány-szobor története. Kézirat. 3. doboz. 814-845. p. 51
