Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)
Káli Csaba: Fára József előélete és főlevéltárnoki tevékenysége Zala megyében (1884–1938)
nyét, kifejezetten erre a levéltártípusra fókuszálva. Az első és legfontosabb gondolata szerint a vármegyei levéltárak gyűjtőkörét jelentősen ki kell szélesíteni, bevonva ide a területi állami iratképző szervek iratanyagát is. Véleménye szerint tarthatatlan, hogy csak a közgyűlési, alispáni, árvaszéki, valamint a főispáni titkári iratok alkossák egy megyei levéltár állományát. Fára ellenezte a törvényi alapkoncepcióban megfogalmazott kerületi levéltárak felállítását: „A kerületi levéltárak kérdésének a megyei levéltárak útján való megoldása azért is természetes, mert minden egyes vármegye önálló egyéni életet élő intézmény, s így az életkörére vonatkozó iratanyag is zárt egységet alkot. Ez az egység több vármegyének egy kerületté való egy- bevonásával megbontatnék." Fára József másik vezérgondolatában az irattár és a levéltár viszonyát taglalta. Saját több évtizedes tapasztalatára alapozva teljesen logikus volt a felvetése, ami egyfajta prevenció alkalmazását sürgette. A megyei levéltárnok részére felügyeleti és egyúttal intézkedési jogkör megteremtését sürgette az irattárak és egyáltalán az iratkezelés szakszerű ellenőrizhetősége érdekében. Kitért a járási levéltárak - mai értelemben irattárak - helyzetére is. Elképzelése szerint nem várható el és nincs is realitása annak, hogy a járások önálló levéltárakat tartsanak fenn, így ezen iratoknak is a megyei levéltárakban lenne a legjobb helyük. A gyűjtőkör kiszélesítése és az irattárak ellenőrizhetőségének megteremtése mellett a megfelelő mennyiségű levéltári férőhely és kezelőszemélyzet biztosítását is kardinális kérdésnek tartotta: „A legtöbb vármegyében ez a kettő okozza a legnagyobb nehézséget. Levéltáraink kicsinyek, nincsenek megfelelő helyiségek, a meglévők sincsenek megfelelően berendezve és kevés a kezeléshez szükséges személyzet." Ezek okát Fára a sanyarú költségvetési helyzetben vélte megtalálni - éppen Zalával példálózva - nem vitatván el a vármegyék vezetőinek jóindulatát. Fára egy rövid odavetés erejéig állást foglal egy fontos, a levéltárnokok hivatásával alapvetően összefüggő kérdésben, mégpedig abban, hogy a levéltárnok maga végezzen tudományos tevékenységet, vagy elsősorban a levéltár anyagát kezelje, hogy az a közönség, benne a tudományos szintű érdeklődés szolgálatába állítható legyen. Korábbi, zalai munkálkodásához képest kissé talán meglepő módon, az utóbbit vallotta a levéltárnok legfőbb hivatásának. A vármegyei levéltárak kérdése mellett Fára az előadásának további részében a megyei és városi levéltárak kérdéskörével foglalkozott, amely megkerülhetetlen volt a levéltárvédelem szempontjából, tekintettel az e levéltárakban őrzött anyagok mennyiségi és minőségi jellemzőire. Fára elképzelése szerint ezeket a levéltárakat is a megyei levéltárak ellenőrzése alá kellene vonni, mivel az itt őrzött iratok szakszerű megőrzése csak így lenne lehetséges. Ugyanígy vélekedett a községi, illetve körjegyzőségi levéltárak/irattárak kérdéséről is, legoptimálisabbnak azt tartva, ha ezek az iratok is a megyei levéltárba kerülnének. 25
