Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)
Lakos János: Fára József tevékenysége a Levéltárak Országos Központjában (1950–1953) és utolsó évei
LOK-ba kíván visszatérni - folytatta, hanem bármely budapesti levéltárban végezne a korábbi munkakörének megfelelő munkát. Mivel gyáripari vállalatnál dolgozik, a KGL-hez beosztását tartja célszerűnek. Borsa a kérelmet felettes hatóságához (Minisztertanács Titkársága Kulturális Osztály) továbbította, mert maga mint érintett nem kívánta azt elbírálni.152 Fára, miután megkapta Borsa értesítését kérelme áttételéről, maga is a LÓK felettes hatóságához fordult. Beadványában részletesen előadta lemondásra kényszerítésének körülményeit, majd azt, hogy ügyében annak idején a munka törvénykönyve rendelkezései (hivatkozott a megfelelő szakaszokra) alapján fegyelmi eljárást kellett volna lefolytatni, ehelyett a LÓK vezetője „hivatali hatalmával visszaélve" döntött sorsáról. Fára kifejtette azt is, hogy Borsa eljárása „nem felelt meg a marxista-leninista elveknek sem." Ezt bizonyítja, hogy 1956 júniusában a történészek értekezletén, ahol az SZKP XX. kongresszusa elveinek végrehajtásáról tanácskoztak, Varga János, a Történettudományi Kar dékánhelyettese és Spira György, a Történettudományi Intézet tagja az ő ügyét kirívó példaként említették, és méltánytalannak tartották, hogy „egy 1921. évben elkövetett cselekményért" kényszerítették állásáról lemondásra. Fára kérte a LOK-hoz beadott kérelmének elbírálását, a rajta „esett sérelem mielőbbi jogos és méltányos orvoslását." Végül kifejezte, hogy a LÓK vezetője ellen nem kíván eljárást. Fára József kísérlete nem járt eredménnyel, nem került vissza a levéltári területre. A Minisztertanács Titkársága Kulturális Osztályán ugyan iktatták szeptember 19-én érkezett beadványát, de az iktatókönyvben nincs nyoma intézkedésnek, a beadvány sem található meg.153 Vörös Károlytól tudjuk, hogy Fára József élete végéig dolgozott, „készítette és csiszolgatta egy, a selejtezésről szóló tanulmányát", de befejezni nem tudta. FIosszú szenvedés után 1958. július 12-én hunyt el. Vele munkás egyéniség, fáradhatatlan ügyszerető levéltáros távozott az élők sorából.154 152 MNL OL XIX. 1.18a. 14-F 7-1/1956. из MNL OL XIX. A 2k iktatókönyv (841/1956.). 154 Vörös Károly: Fára József 1884-1958. Levéltári Közlemények 30. évf. (1959) 213. p. 134
