Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)

Lakos János: Fára József tevékenysége a Levéltárak Országos Központjában (1950–1953) és utolsó évei

vek szerint, hanem a tárgyi csoportosítást alapul véve állapítja meg. Majd rámutatott: csak részben volt lehetőség véleményük elmondására, mert mindössze az útmutató-tervezet néhány pontjának megtárgyalását tűzték napirendre, a csoportszámos rendszer lényeges szabályai - az MT rendelet közzététele után - már nem kerülhettek szóba. Ezután kitért az új nyilvántartási rendszer levéltári érdekeket sértő részleteire. Ezek sorában említette, hogy ha egy ügyiratban nem egy tárgy szerepel, akkor bonyolult lesz az iktatás, ezért az útmutatóban rendelkezni kellene arról, hogy minden egyes szerv minden egyes tárgyról külön iratban intézkedjen. Vagy: egy ügy iktatásánál az első négy beadvány iktatása történhet a nyilvántartó lapon, ha további beadványok érkeznek, akkor ezeket az iratok őrzésére is szolgáló iratjegyzéken kell iktatni. Ez a megoldás a kutatásnál káros, hiszen a kutatónak a nyilvántartó lap mellett az iratjegyzéket is ki kell adni. E probléma kiküszöbölésére pótnyilvántartó lapok bevezetését javasolta. Szükségesnek tartotta, hogy az útmutató tervezetét egészében a LÓK rendelkezésére bocsássák, mert az értekezlet előkészítéseként megküldött ismertető nem alkalmas az érdemi véleményezésre. - Fára e feljegyzés alapján készítette elő 1951. október 23-án a LÓK levelét a felügyeletet gyakorló Közoktatásügyi Minisztériumhoz, amelyben kérte: „a jövőben megismétlődhető esetek elkerülése végett, szíveskedjék módot nyújtani [...] ahhoz, hogy a[z 1950. évi 29.] tvr. 30. §-ában megállapított feladatköréhez tartozó ügyekben, azoknak lezárása előtt, véleményt nyilváníthasson."'139

A csoportszámos irat-nyilvántartási rendszert 1952 elejétől, a közlevéltárakban március 15-től vezették be. Utóbbi intézményekben hamar kiderültek a problémák, nevezetesen: az ügyek iktatásánál sok a határozatlanság, nehézkes a visszakereshetőség. A levéltárak sokféle ügyet intéznek, de egy-egy csoportszámnál az ügyforgalom nem jelentős, így a nyilvántartó lapok kihasználatlanok, ami pazarlást jelent. A különböző szervek más és más jelzőszámot alkalmaznak azonos tárgy iktatása esetén is, így pedig a levéltárak lehetetlen helyzetbe kerülnek. Ezért a LÓK felettes szervéhez fordult, és kérte, hogy a levéltárakat 1953. január 1-jétől mentesítsék a csoportszámok használatától. A Fára által 1952. december 20-án az előbbiek szerinti indoklással fogalmazott felterjesztés eredményt hozott: a BM engedélyezte az állami levéltáraknak, hogy ne a csoportszámos rendszerben kezeljék irataikat. 1953. január 1-jétől az intézmények - a LÓK utasítására - a folyószámos iktatásra tértek át.140

1950 vége és 1953. június 15. között Fára József intézte a Romániával 1948- ban és Csehszlovákiával 1950-be kötött iratcsere-egyezményekből a LOK-ra háruló

139 Uo. C26-2,6/1951.

140 MOL XIX. 1.18a. 13-05-16/1952.

129