Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig
Amikor az elhelyezkedés megtörtént, Kulics Jenő honvédet, aki zalagyömörői marhakupec, tehát nagyon szemfüles ember volt, és akinek híres betyár elődei voltak a Savanyó Jóska170 bandájában, mint legalkalmasabbat, egy kocsival elküldtem beszerző körútra. Nem lopni, vagy rabolni, hanem utalványra vásárolni! Estére hozott is két perzsa birkát. Olyan kövérek voltak, hogy egyiknek a farkából 3 liter zsír sült ki. (Nyáron így készül fel ez a fajta a téli nélkülözésre.) Közben pedig kiadtam a parancsot, mindenki kalapálja meg a kaszáját. Erre az emberek mosolyogva ezt válaszolták:- Zászlós úr, a kaszaüllőt meg a kalapácsot odahaza hagytuk az istállóablakban. (Ez annyit jelentett, hogy nem lehet.)- Minden kocsinak van hátsó kereke, üljenek eléje, és a tengelyvégen, a stesz- lin ugyanúgy meg tudják kalapálni a kaszát. Kalapács meg akad, ha nem is olyan fáintos. Reggel kaszálunk! Azonnal hozzákezdtek 28 kasza élesítéséhez. Reggel négy órára készen kellett lenni egy kondér citromsavas teának, melyet minden ember a kulacsában hoz ki a rétre, 5 kocsi kiviszi a két váltás, 56 embert. Szertics szakács 7 órára kihozza a reggelit, 10 órára a tízórait, 1 órára az ebédet. Délután 5 órára hazajövünk. Az élelmezés a két birkából készül. Csodálatos látvány volt hajnalban, amint a 28 kaszás egy sorban vágta a gyönyörű füvet. Hanem hamarosan meglátszott, hogy ezek a munkához szokott emberek milyen gyengék az úton elmaradt élelmezés miatt. Igen sűrűn köszörültek. Ekkor az addig a kocsik hűvösében fekvő váltás vette át a kaszát, és így mégis szépen haladt a munka. Szertics pontosan megjelent egy orosz kocsival az úton fogott ruszki lóval, és nagy örömére a legénységnek, rég nem látott finom birkapörköltet adagolt mindenkinek. Étvágy az aztán volt! Emlékszem, a bazsi Laczi István171 és Jenő172 annyit ettek, hogy betegek is lettek. A tízóraiból már nem is ettek. A jó koszt erőt adott, és estére kb. 2/3-át le is döntötték a területnek. Ekkor 12 embert kinn hagytam éjszakára a levágott fű őrzésére, hiszen láttuk, nem egyedül vagyunk a faluban, és könnyebb a készet felpakolni, mint kaszálni. Szükség is volt az elővigyázatosságra. Másnap befejeztük a kaszálást hasonló szervezéssel, és mivel igen nagy meleg volt, a következő napokban már forgatni kellett. Gondjaink voltak még mindig az élelmezéssel, mert a [9.] élelmező oszlop nem érkezett még a faluba. Ezért a kaszálás befejeztével felderítő útra indultam a környékre: van-e valami élelmiszer a határban. Ekkor vettem szemügyre a falut. 170 Savanyú (vagy Savanyó) Jóska (1841-1907), hírhedt bakonyi betyár. 171 LACZI ISTVÁN (Bazsi, 1915. október 16. Németh Anna) őrvezető, címzetes tizedes. Miután a Don menti védelmi harcokban comblövés érte, 1943. január 20-án nyoma veszett. HL HM 22. v. oszt. 756130/1943. 172 LACZI JENŐ (Zalaerdőd, 1908. április 4. Cser Borbála) honvéd. 1942. november 24-én Gremjacsjé- nál májlövés következtében hősi halált halt. HL HM 22. v. oszt. 650499/1942. 96
