Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - IV. Beszegyinotól a Donig. 1942.VI.28–1942.VII.11-ig
- Te, komám, te nem Csáktornyái vagy? Úgy emlékszem, mintha ott láttalak volna. Nézek körül, de senkit nem látok.- Itt vagyok a gépkocsi alatt - szólt az előbbi hang -, mindjárt kibújok.- De, Csáktornyáról jöttünk ki mi is. 17-esek vagyunk.- Hát mi újság nálatok, hol vagytok, mit csináltok, mit keresel nálunk? Elmondtam neki, milyen bajban vagyok, és senkitől sem kapunk segítséget.- Mennyire vagytok Barkovnához? - kérdezte.- 4-5 km-re csak - mondom neki.- Tudod, mit, komám?! Énnekem most kenyérért kellene mennem, de az a kenyér jó lesz egy kicsit később is. Jó lovad van? Menj előttem, mutasd az utat, majd én viszek nektek lőszert. Ki segítsen az embernek, ha nem a testvére? Nem igaz? Ha én bajban lennék, én is tihozzátok fordulnék. Ti is segítenétek!- Mi biztosan, nem úgy, mint akikkel eddig beszéltem!- Hát, komám, akkor menjünk, mert a lőszer jobban kell, mint a kenyér! Barkovnán a rakodó század igen gyorsan felrakta a lőszert a kocsira, és akkor a gépkocsivezető azt mondta:- Csak mutasd meg az utat, már én odatalálok, kíméld a lovadat, máskor is szükséged lesz rá. Igen szép, jó ló.- így történt. Hála Isten, hogy sikerült. Mivel jutalmazzam meg ezt a derék embert, amikor nekem sincs semmim, hiszen a támadás alatt nem kapunk rendesen ellátást, posta sem érkezik. Volt még Mancika csomagjából egy doboz Memphis, nem is volt több, de jó szívvel adtam oda, hiszen így még értékesebb is volt, hogy nekem nem maradt. Nagyon megköszöntem Hegedűsnek ezt az igazi jószolgálatot, és biztosítottam, hogy előterjesztést teszek alezredes úrnak, hogy megfelelő elismerésben legyen része. (Ahogy megállapodtunk, meg is kapta a bronz vitézségi érmet!) Most már megnyugodva elgondolkoztam, milyenek is az emberek! Milyen könnyen kibújnak a lelkiismeretük ingéből: nem feladatom, hátha parancsot kapok a bevetésre, stb. Hány ember lett volna áldozata, ha én is arra hivatkozom, hogy a szervezés szerint nekem más a feladatom. És gróf Erdődy hadnagy érzett- e lelkiismeret furdalást, amiért nem teljesítette a feladatát, mert neki tényleg ez lett volna az egyetlen kötelessége. Őket ezért szervezték. És Hunyadváry őrnagy úr, akinek én Csáktornyán annyit segítettem, hogy elkészüljön a vonata, szépen visszahálálta...! Kik maradtak fenn az ember színvonalán? A két rendfokozat nélküli katona! Hegedűs a kötelességteljesítés hősi példaképe maradt számomra mind a mai napig. Iskolában a gyerekeknek, vagy a felnőtteknek, ha példát akartam adni, hogy kell a kötelességet teljesíteni, mindig Hegedűs Sándor esetét meséltem el. Az első akadálynál nem fordult vissza, jelentvén, hogy nem lehet, hanem vállalva a megaláztatást is, sorra kereste azt a 81
