Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”
két képeztek a különböző élelmiszerekből, hiszen 3 millió Sz., azaz szabványadagot halmoztak fel a szabad ég alatt - még ponyva sem volt azzal a szándékkal, hogy gépkocsikon elszállítják a csapatokat ellátó élelmezési oszlopokhoz. Igen ám, de az eső miatt azonnal járhatatlanokká váltak a földutak. Az eső meg zuhogott éjjel-nappal, az élelmiszerhegyek pedig áztak. Sárga patakokban folyt a cukor, a dohány, csirizzé vált a liszt, stb. Mit lehet ilyenkor tenni? A németek felhívással fordultak a magyar alakulatokhoz: ezt a 3 millió Sz-t átadják 1 millió Sz-ben, ha a magyarok elszállítják. Ezen ne múljon ez a jó üzlet! Mentünk minden járművel a 70 km-re fekvő állomásra, és nem számolta senki, ki mennyit visz el. Csak elvinni volt nehéz. Egy kocsi rakománya nem lehetett más, mint például egy hatalmas ementáli sajt, mert az út miatt a lovak nem bírtak több terhet. Viszont mi addig mentünk, amíg csak volt mit hozni. Lett nálunk akkora bőség, amire még nem volt példa. Szabad préda volt minden. A gazdasági hivatal ajtajába kívülről volt állítva egy kocsikerék nagyságú óriási ementáli sajt. Aki arra ment, szabadon vághatott belőle. Láttam is, amint egy arra menő katona kihúzta a szuronyát, le- nyiszált vele egy darabot és továbbment. Jancsi, a legényem, mikor Reischl Ráfi114 meglátogatott Kámán Pali kíséretében, olyan agyoncukrozott kávéval akart kedveskedni, hogy az üvegből nem lehetett kiönteni. [...] Neki azonban a nagy német élelmiszer választék mellett is a hazai sonka ízlett, nemkülönben csatlósának, Kámán Pali közhuszárnak is. Amikor elindultak, nekem készen állt a lovam, és elkísértem őket az ezredparancsnokság falujáig, de Novoszelovkába nem mentem be, mert a Kozderka ezredes úrtól csak minél messzebb...! [...] Internacionálban töltött heteink hétköznapi életét, személyes érzéseimet, gondjaimat nem írom le. Fölösleges, mert az V. 25-i hosszú levelem sok mindenre ad hű választ.115 Mégis annyit: Legnagyobb gondom, feleségem terhessége és a nagy féltő szeretet sokszor hangot kap leveleimben. A másik körülmény az, hogy otthoni gazdaságom sok utánjárást kíván tőle, hiszen senkire sem számíthat. Nehogy ez valami rossz kimenetelű megerőltetést okozzon. A harmadik pedig az, ami a legtöbbet szerepel levelemben, hogy eltereljem figyelmét a mi mégiscsak nehéz helyzetünkről. Enyhítem a viszonyokat, de emellett, hogy gyanút ne fogjon, mégis konkrét eseményeket is közlök. A felsőbb parancsnokság (hadtestparancsnokság) látva, hogy az esős időben csak lovakkal lehetséges a szállítás, az elől álló alakulatokat a hadtest fogatolt kocsi oszlopaiból kocsikkal megerősítette. Mi négy fogatot kaptunk. Ezekért kb. 70 114 REISCHL RAFAEL (Balatonhídvégpuszta, 1911. szeptember 30. - n. a.) tartalékos huszárhadnagy, 1943. január 1-jétől tartalékos huszárfőhadnagy. 1942. május elejétől, mint a 9. önálló huszárszázad szakaszparancsnoka a 2. hadsereg keleti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. Augusztus 10-én a Kosztyenkinél vívott hídfőharcokban sebesülés érte. Bene János - Szabó Péter 577. p. 115 Lásd Kemendy 1942. május 25-ei levelét, a Függelék 3. sz. dokumentumát! (HL Tgy. 4096. Kemen- dy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 37. sz. melléklet.) 57
