Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”
nőkig gondoskodjék, és azokat jó erőben megőrizze. Hamarosan működésbe lép a tábori posta. Hírt adhatnak magukról, de a titoktartásra fölöttébb ügyeljenek a tisztek. Ebben a faluban ma egész nap pihenő, továbbindulás holnap. A lakossággal emberségesen [kell bánni], de a mi dolgainkról a legteljesebb hallgatás! Visszatérve embereink közé, egy lármás sokadalomba kerültünk. Óriási ügybuzgalommal készülődött mindenki a csajkában való főzéshez. Ugyanis az elhullott lónak pataszámáról és bőréről el kellett számolni, ezért hibátlanul meg kellett fejteni szegény lovat. Mikor ezt meglátták a zászlóalj emberei, nagy kedvet kaptak a gyönyörű kövér és fiatal ló húsára. Már majdnem odaadták az egész tetemet az ott várakozó, kiéhezett orosz lakosságnak, amikor legnagyobb csodálkozásomra Kalmár József egészségügyi katona, zalavári, jogos igényüket bejelentette a lóra. Ő vitte a szerepet, mert hiszen az övék volt a ló. Alezredes úr kiadta a parancsot, amennyiben a legénység igényli, meg kell engedni a főzőcskézést. Aztán ami marad, azt kell nekiadni a lakosságnak. A részeket felakasztották a fákra, és mindenki kedves igyekezettel hozzálátott a saját receptje szerint a főzéshez. Érdekes volt a sok kis tűzhely körül szorgoskodó, ingre vetkezett katona. Majd hamarosan invitáltak az enyéim, kóstoljam meg, milyen finomat „készítetlek]". Ki főzve, ki sütve élvezte a szokatlan pecsenyét. Megmondom őszintén, nagy csalódást okoztam kedves vendéglátóimnak, mert nem tudtam leküzdeni a lóhús iránti ellenérzésemet. Hamarosan látni lehetett, hogy alaptalan volt a nagy ijedtség, hiszen a ló nagyobbik része mégiscsak az oroszoknak jutott. Igen jó napot szereztünk ezzel nekik, sőt azt a kívánságukat is kiolvashattuk a szemükből, hogy nem bánnák, ha még több ilyen áldozat is esne, míg ott vagyunk. Nekünk viszont ez az egy ló is nagy veszteség volt, hiszen pillanatnyilag a pótlásáról nem tudtunk gondoskodni. Fölösleges terhét átrakták a másik kocsira, így a megmaradt ló egyedül is boldogult a kocsival, ha már a másik „megboldogult". Nem sokáig hajtott Todorán egyfogatút, mert elindulásunk utáni napokban már fogtak a mezőn egy elég magas, sötét-sárga, nagyon jó szándékú ruszki lovat. Három óra körül hivatott alezredes úr:- Holnap továbbvonulunk, de nem akarom, hogy irányunkról az oroszok biztos tudomást szerezzenek, meg valószínűleg más alakulatok is beérkeznek, az úton torlódás lehet; a térkép mutat ezzel az úttal párhuzamosan egy másikat; meg kell tudni, járható-e ez a másik. A térkép régi, még a cári időkben készült, így nem megbízható.93 Végy magad mellé még valakit, derítsétek föl. 93 A 2. hadsereg alakulatai általában kétféle - a német hadsereg által rendelkezésre bocsátott -1:300000 léptékű térképet használtak. Az egyik valóban a cári időszakból származott, melyet a németek felnagyítottak, lila, vagy piros színnel felnyomott német helységnévrajzzal, illetve a rendelkezésükre álló - főképpen a közlekedési útvonalak jelen állapotára, s a domborzatra vonatkozó - egyéb kiegészítésekkel láttak el. Az európai szabványoknak megfelelő, másik változatot a német katonai térképészet a szovjetek által kiadott 1:500000 és 1:1000000 léptékű térképek alapján készítette, áttekintő szelvényekkel látta el, s a helységneveket eleve német helyesírással tűntette fel rajta. A második világháború alatt 45
