Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
osztag jobb szárnyához. Ezt a támadást támogatják a századoknak eddig alárendelt géppuskás szakaszok és az aknavető szakasz az út jobb oldaláról, valamint a zászlóaljhoz beosztott löveg. [...] Mivel Rőzsey alezredes, ezredparancsnok előre ment és sehol sem láttuk, Kaltróy alezredes átvette az ezredparancsnokságot és a következő parancsot adta szóban: a 3/1. zászlóalj az eddigi csoportosításban támad az út mentén és attól jobbra, az úttól balra а 17Д1. zászlóalj támad. A támadást a falu keleti szegélyéről a 9Д. tüzérosztály támogatja. Körülbelül 20 óra 30 perckor a támadás megindult. A zászlóalj az úton körülbelül 1 kilométert házról-házra leküzdve, igen erős aknavető és tüzérségi tűzben nyomult előre. A veszteség körülbelül 50 %-os volt. [...] Az ellenség tüze még jobban fokozódott. Az elesettektől és az összelőtt járművek roncsaitól zsúfolt úton a lövegeket és járműveket előrevontatni nem lehetett. A magaslatok és a nagy hó miatt a járművekkel letérni sem jobbra, sem balra nem lehetett. A jármüvek ennek következtében csak az úton maradhattak és összetorlódtak. Ezt az ellenség erős tűz alatt tartotta. így a lőszerpótlás igen nehéz volt. A géppuskák az erős fagy miatt nehezen működtek. Sok nehézfegyver ki volt lőve. Az utat szegélyező házakat az ellenség a visszavonulás következtében mind felgyújtotta, úgy, hogy az úton összezsúfolt jármüvek és járműroncsok teljes megvilágításban voltak. Ugyanekkor - a harcjárőrök jelentése szerint - az ellenség Ivanovka irányából egy hosszú oszloppal közeledett Sztaro Nyikolszkojefelé. А 17Д1. zászlóaljnál az úttól balra igen erős harci zaj. Az elől levő harcjárőrök jelentik, hogy a falu tele van ellenséggel. Kaltróy alezredes, ezredparancsnok, látva azt, hogy az ellenségtől körülzárt völgykatlanból csak észak felé lehet kitörni a terepen, parancsot adott, hogy a járművek, lövegek és nehézfegyverek (amelyeket nem lehetett vontatni) megsemmisítése, továbbá a legnagyobb mennyiségű lőszer és élelem felvétele után (amit csak egy ember vinni tud) gyülekezés a falutól északra levő dombokon. Ezt a parancsot személyesen szóban az ott levő géppuskás század parancsnoknak és hírvivők útján a 3. és a 2. század parancsnokának továbbítottam. Körülbelül 22 órakor a géppuskás század parancsnoka a megmaradt zászlóalj felével északnyugatra a faluból kitört. Én a zászlóalj másik felével - összeszedve a járni tudó sebesülteket és azokat a súlyos sebesülteket, akiket a még ép kocsikra fel lehetett tenni, leszórva a kocsikról a rakományt - az ezred többi részéhez csatlakozva, északra kitörtem.''211 A sztaro nyikolszkojei alkalmi segélyhelyen sebesültek tömegét ellátó dr. Vi- czián Antal címzetes orvos zászlós - korábban idézett memoárjában - a következőket vetette papírra a faluban lezajlott tragikus eseményekről: „A támadás délről jött, állandó géppuskasorozatok, aknatűz, gránátrobbanások. Félóra elteltével már hosszú szakaszon dúlt a harc. Nagy tűzerővel támadtak az oroszok. [...] Egyre jobban kiterjedt és általánossá vált a támadás délről és már nyugatról is. Kétségbeejtővé vált a helyzet, mert úgy látszott, hogy áttörték a vonalunkat, elfoglalták a túlsó dombot, sőt már a völgyben vannak. Csak a Don felől volt minden csendes, de semmi sem akadályozta, hogy hátulról is támadást kapjunk. Nem figyelhettem tovább a harcot, hozták a sebesülteket. [...] A ház, 211 HL 2. hadsereg iratai 22. fase. 3/1. zászlóalj harctudósítása 1943.1.1. - II. 26. (Czenthe István százados). 289
