Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
Az említett zászlóaljak további előrejutása ezt követően megakadt, s a jobbszárnyon küzdő 47/1. zászlóalj támadása sem nyert tért Kodizitől keletre. A 2. hadsereg-parancsnokság június 29-ei helyzetmegítélése szerint az esős időjárás jelentős előnyökhöz juttatta a szovjet csapatokat tervszerű visszavonulásukat illetően. III. hadtestének 9. könnyű hadosztálya csak jelentős veszteségek árán nyert tért, 7. könnyű hadosztálya előtt pedig a szovjet csapatok még tartották állásaikat. Az alárendeltségében levő német VII. hadtest 16. gépesített hadosztálya jóllehet a két nap alatt már 70 km-t nyomult előre, de a másik kettő, német és magyar seregteste lassabban haladt. A 2. hadsereggel két oldalról szomszédos német hadseregek támadása sem volt túl sikeres. A 6. hadsereg meg sem kezdte támadását, a 4. páncélos hadsereg lendülete pedig alaposan lefékeződött a sáros talajon.138 A III. hadtestnek az időnyerésért küzdő szovjet alakulatok szívós ellenállása miatt június 30-án sem sikerült kedvezőbb helyzetet teremteni Tyim városa előtt. E napon indította meg támadását a hadtest gyors (kerékpáros és huszár csapattestek, illetve lovas ágyús üteg) alakulataiból előrevont Major csoport, melynek Tyimet dél felől megkerülve Sztarij Oszkolba, majd Don folyó vonaláig kellett előretörnie. A 9. könnyű hadosztály zászlóaljai új csoportosításban kezdték meg támadásukat. A 17. gyalogezred parancsnokának csoportja a 47/L, 34/L, 17/1. és az eddig tartalékba helyezett 47/11. zászlóaljakból állt, s az 5/II. és a 24/11. fogatolt tüzér osztálya működött velük együtt. A 17/11. zászlóalj parancsnokának csoportjába saját zászlóalján kívül a 17/III. zászlóalj tartozott, s 9/II. tábori tüzérosztály 4 ütegből álló csoportja támogatta. E kettő harccsoportnak június 30-án a Tyimtől délnyugatra levő jól kiépített „harckocsiárok-állást" kellett leküzdeniük, holott zászlóaljaik egy része még Gnyilojén és Gnyilinszkije Dvoritól keletre harcban állt. Gnyilojén és közvetlen közelében a 17/11. zászlóalj még egész délelőtt erős tűzharcban állt az ellenséges csapatokkal. A Csáktornyái csapattest a reggeli órákban a falu szélén fejlődött fel a támadásra, melyről dr. Viczián Antal címzetes zászlós, zászlóalj vezető orvos az alábbiakat írta kötetében: „Hatalmas rozstábla terült el előttünk, amelynek a végét nem lehetett látni, mert egy dombvonulat akadályozta a kilátást. A magas rozs nagyrészt eltakarta a katonákat, azonban sötét foltokként mégis látszottak, amint csatárláncban mozogtak a világos gabonában. Ez volt a vesztük, mert amint a dombtetőn túl lefelé ereszkedtek, erős akna-, tüzérségi és géppuskatüzet kaptak. A visszavonuló utóvédek a következő dombról zúdítottak rájuk gyilkos tüzet. Jöttek a sebesültek saját lábukon, vagy hozták őket egymás után."139 A falu környékén, az ellensé138 HL 2. hadsereg iratai 6. fasc. 681. számú naplómelléklet. 139 Dr. Viczián Antal 103-104. p. 262
