Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

sos tiszthiány erősen éreztette hatását. A századparancsnoki karban ugyan szép számmal képviseltették magukat Ludovika Akadémiát frissen vagy pár éve végzettek, de voltak ténylegesített, továbbszolgáló-próbaszolgálatos,125 sőt tartalékos tisztek is közöttük. A hadra kelt hadsereg tiszti állományának felét, az 1942 őszi veszteségek miatt pedig már több mint felét kitevő tartalékos tisztek javarészt a tanítók és kistisztviselők rétegéből kerültek ki. A tartalékos tisztek katonai képzettsége, ha nem is volt néha arányban a beosztásukkal összefüggő feladatokkal, mégis a harcok kritikus pillanataiban nemegyszer jobban helytálltak, mint néhány hivatásos tiszt, s szorosabb kapcsolatban álltak a legénységgel is.

A mozgósítás befejezése után a bevonultatott legénységi állomány - katonai és polgári képzettségéhez mért - elosztására, az egyes csapattestek, alosztályok (raj, szakasz, század) megalakulására került sor. Az egyes szervezeti egységek megalakulása után a felszerelés, fegyverzet, fogatolt járművek, illetve számos kiegészítő felszerelési cikkek kiosztása, felvételezése következett. A csapatok ösz- szeszoktatására és kiképzésére hat hetet szántak. Bár ez az idő - a keleti hadszíntér vasúti szállítási nehézségei következtében - szinte minden alakulat esetében néhány héttel kitolódott, mégsem volt elég ahhoz, hogy a korábbi mozgósításokéhoz képest jelentősen megkevert, vegyes személyi állományú csapatok össze- kovácsolódjanak, s megfelelő kiképzésben részesülhessenek elvonulásuk előtt. Péchy György főhadnagy, a 17. gyalogezred ezred 1. segédtisztje a következőképpen emlékezett vissza a keleti hadszíntérre történő elvonulás előtti hetekre: „Megkezdődött a kiképzés, előbb fegyelmező, majd harcszerű gyakorlatokkal - egyre nagyobb kötelékben az egységek összműködésének gyakorlására. A páncéltörő ágyús századok és szakaszok, mivel a nagykanizsai lőtéren vontatott célra éles lőgyakorlatot tartani nem lehetett, rövid időre kihelyezésre kerültek a hadtest újdörögdpusztai lőterére. Itt tartottak éles lő gyakorlatokat. A harckocsikhoz való szoktatáshoz minden zászlóaljhoz kirendeltek egy darab Túrán típusú harckocsit. Sokat nem lehetett ezzel az egy harckocsival gyakorolni, inkább csak bemutató volt. Azt a célt szolgálta, hogy a legénység, melynek legnagyobb része még moziban sem látott harckocsit, vajmi képet alkothasson magának róla. Bemutatták, hogy a megfelelő mélységű lövészgödör alkalmat nyújt az eltiprás ellen. Ismertették a harckocsi holtterét, ahol meg lehet közelíteni robbantás céljából."126

125 A honvédség jelentős méretű hivatásos tiszthiányának pótlására 1939 után a tartalékos tisztek számára lehetővé tették, hogy egyéves - a Ludovika Akadémián tartott - tanfolyam és csapatszolgálat után tényleges tiszti állományba kerülhettek. Szabó Péter 2001.19-21. p.

126 HL Tgy.3184.34. p.

255