Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
Szemben a visszaemlékezés szövegének nagyarányú átvételével, Viczián alig hasznosította a könyvéhez Kemendy kéziratának képeit. A zászlóaljorvos emlékiratát közreadó kötetet 24 darab egykorú fénykép illusztrálja. Ezek közül mindössze három fotó reprodukciója szerepel Kemendy visszaemlékezésében is (kettőt közülük Nyíry Zoltán készített),111 míg a többi zömében Viczián saját (azóta sajnos már elkallódott) felvétele lehetett, néhány képet pedig Péchy György főhadnagytól,112 a 17. gyalogezred egykori ezredsegédtisztjétől kölcsönzött.113 Kemendy Géza féltve őrzött harctéri visszaemlékezését mintegy húsz évig, 1992-ig csak a családtagjai és legközelebbi barátai olvashatták. Nyilvánosság elé először a „Zalai honvédek a Donnál" című, Zala megyében 1992/1993-ban megrendezett kiállításon került.114 Ekkor vehette kezébe Kemendy emlékiratát első ízben a magyar királyi 2. honvéd hadsereg történetével foglalkozó hadtörténész szakértő, Szabó Péter is, aki azután több munkájában hivatkozott Kemendy kéziratára, idézve annak egyes mondatait, megállapításait. Szabó Péter először a „Frontnaplók a Don-kanyarból" című forráskiadvány bevezető tanulmányában idézte Kemendy emlékiratának a 2. hadsereg felszerelésére és az 1943. januárjában hóbuckákból kialakított védőállásokra vonatkozó részletét, a hozzá fűzött jegyzeteiben pedig röviden bemutatta a szerzőt, és utalt rá, hogy „Elarctéri emlékeim 1942/43" című visszaemlékezését a családja őrzi.115 Szabó Péter „Don111 Dr. Viczián Antal 41., 149., 331. p., vö. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 50/a. p. (20/ a. melléklet), 235/b. p. (101. melléklet), 234/b. p. (103. melléklet). 112 PÉCHY GYÖRGY (Felsőbánya, 1913. november 16. - Budapest, 1995. július) főhadnagy, 1943. május 1-jétől százados. A Ludovika Akadémia elvégzését követően a 17/III. zászlóalj századparancsnokaként részt vett a felvidéki bevonulásban és a 1939. márciusi kárpátaljai hadműveletben, majd zászlóaljsegédtisztjeként az erdélyi bevonulásban. 1941. március 15-én a 17. gyalogezred ezred I. segédtisztjévé nevezték ki, s ezen beosztásában részese volt a délvidéki hadműveletnek, majd 1942. április 29. és 1943. május 2. között a 2. hadsereg keleti hadszíntéri harcainak. 1942 szeptember 1. és október 4. között a gremjacsjei védőkörletben a 17. gyalogezred rohamszázadának parancsnoka volt. Ezt követően a III. hadtest arcvonal mögötti kiképzőtáborának tisztjeként, illetve altáborparancsnokaként szolgált. Miután a keleti hadműveleti területről visszatért, továbbra is eredeti beosztásában maradt. 1944. június 1-jétől a 17/L, augusztus 10-étől a 24/1. pótzászlóalj parancsnoki teendőit látta el Nagykanizsán. Szeptember 18-ától a 38. gyalogezred nehéz páncéltörő ágyús századának, október 15-étőI pedig a 38/1. zászlóaljnak parancsnokaként Dél-Erdélyben, a Duna-Tisza közben, majd a főváros környékén frontszolgálatot teljesített. 1945. január 2-án Kőbányán megsebesült, s május 19-én szabadult a hadifogolykórházból. HL HM lg. Biz. ir. 8046.; Péchy Györgynek Szabó Péterhez írt 1989. augusztus 12-i levele alapján. 113 Dr. Viczián Antal 333. p. 114 Kiss Zoltán: A katonák velünk élnek. [A keszthelyi Balatoni Múzeum doni emlékkiállításáról.] In: Új Honvédségi Szemle 1993. 5. sz. 86. p. 115 Szabó Péter: Zalai honvédek a Donnál. In: Frontnaplók a Don-kanyarból 7., 16., 37. p. Szabó Péter ugyanezeket a mondatokat idézte Kemendytől egy másik tanulmányában is: Szabó Péter: A zalai honvéd alakulatok a második világháborúban, és az azt megelőző években (1938-1945). In: Hadtörténelmi tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 36/1.) (Szerk. Molnár András) Zalaegerszeg, 1995. 303-304., 317. p. Vö. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 36., 309. p. 249
