Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - I. 17-es! 47-es? 47-es? 17-es!
női hírszerzőt kísért egy katona Ivanovkára, a hadosztály-parancsnoksághoz. Útközben a nő azzal szórakoztatta, illetve igyekezett a katona figyelmét elterelni, hogy a hóba az ujjával lerajzolta és pontosan el is mondta a környéken lévő összes alakulat nevét, számát. A felkészülés befejeztével könnyű dolgunk volt. A 47/11. zászlóalj közel sem állt ilyen jól. Miután Hunyadváry József őrnagy44 úr személyében kapott parancsnokot, ő hajtotta a vonatparancsnokot, György Pistát,45 hogy mielőbb behozzák a késést. Velem meg, ha találkozott, akár az utcán is, a másik oldalról is átjött és folyton ötleteket kért ennek érdekében. Segítettem is mindig, és ő hálás is volt. [...] [...] Csáktornya városa megemlékezett a város visszatérésének egyéves évfordulójáról. A megemlékezést összekötötte a két zászlóalj részére rendezett búcsúvacsorával. Megható és kedves gesztus volt. Ezzel csak ismételten bizonyította hozzánk való jóérzését, amit egyébként az eltelt idő alatt minden téren tapasztaltunk, annak ellenére, hogy határszéli város volt, és erős hatást gyakorolt rá a határon túli hatalom. Már annyira benn éltünk az elvonulás természetes hangulatában, hogy semmiféle szívszaggató pohárköszöntők sem hatottak ránk, mindössze az előbb említett jóérzés hatalmasodott el rajtunk. Ennek a viszonynak a tél folyamán még egyszer tanújelét adta [...]. Lovas képem eljutott mindenkihez, magával víve a búcsúzás szavait. Mindenki megérezte, hogy egész közelivé érkezett a fájdalmas elválás. Kedves testvéreim a testvéri szeretet melegével szálltak hozzám46 [...] megható leveleikkel. [...] Engem féltettek akkor, és még egyikünk se sejtette, hogy ennek a háborúnak addig nem lesz vége, amíg a mi családunk minden egyes tagjától is meg nem szedi 44 HUNYADVÁRY JÓZSEF (Kőrösbánya, 1899. november 9. - Budapest, 1981. szeptember 20.) őrnagy, 1942. október 1-jével, 1942. szeptember 30-i ranggal alezredes. Mint járási katonai parancsnok 1940. december 1-jétől Dunavecsén, 1941. szeptember 2-ától pedig Szarvason tevékenykedett. 1942. március 24-én hadibeosztást kapott, s a 47/II. zászlóalj parancsnokaként május elején elvonult a keleti hadszíntérre. December közepétől három hetes szabadságra a hátországba távozott. Miután 1943. január 21-én visszatért a hadműveleti területre, előbb 9. könnyű hadosztály hátravont részei, majd február 22-én a III. hadtest csoportparancsnoksága felett vette át a parancsnokságot. Március 1-jén ízületi gyulladást kapott, s régi tüdőlövéséből adódó sebesülése is kiújult. Augusztus 1-jéig Budapesten gyógykezelték, majd a VKF1. osztályon teljesített szolgálatot. HL HM AKVI43795. 45 GYÖRGY ISTVÁN (Zalaszántó, 1914. október 27. - Sáregres, 1945. január 25.) zalaszántói tanító, tartalékos zászlós, később tartalékos hadnagy. A 17/11. zászlóalj tartalékos tiszti állományába tartozott. 1942. május 12-étől a keleti hadszíntéren a 47/11. zászlóalj vonatparancsnokaként teljesített hadi- szolgálatot. Újabb frontszolgálata során a 25. honvéd gyaloghadosztály 26/III. zászlóaljának kötelékében a dunántúli harcokban tüdőlövést kapott, s hősi halált halt. Mezőszilason, tömegsírban temették el. HIM KI György István 507/704. sz. ti. ogy.; HL KJ 105/a. Halálának körülményeit pontatlan dátummal írja le, ám 1942/1943-ból több tábori postai levelezőlapjának szövegét is közli: Huszti Zoltán Ferenc - Tóth József 168-169., 242-245. p. 46 így! Értelemszerűen: szóltak hozzám. 24
