Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

is publikálja. Én idegeneknek nem teregetem ki az olyan dolgokat, mint például Erdődy hadnagy és a gépkocsivezető igaz története, vagy bármelyik, amely az akkori idők esetleges kétarcúságáról tanúskodna. Sokkal jobban tisztelem azt a kort és az eseményeket, semmint képes lennék »visszaköpködni«".93

Kemendy Perjés december 3-ai levelét olvasva láthatta, hogy kérése elkésett: kénytelen-kelletlen tudomásul kellett vennie, hogy műve Cseres Tibor kezébe került. Mivel ezt utólag már nem róhatta fel jóhiszemű barátjának, néhány hónappal később, 1973 februárjában arra kérte csupán Perjést, érdeklődje meg: Cseres mikor és milyen címen jelenteti meg tervezett könyvét, hogy azt majd időben előjegyeztethesse a könyvesboltban. Perjés - aki válaszlevelében ismét „igen nagy jelentőségű"-nek nevezte Kemendy visszaemlékezését - úgy értesült, hogy a szóban forgó könyv legfeljebb egy év múlva jelenik meg. Cseres sokat kínlódik a nehéz témával, és - ígérete ellenére - még neki sem adta oda átolvasásra a kéziratot. Az író azóta is mondta Perjésnek, hogy Kemendy írása „rendkívül sokat segített neki", ugyanis a dolgoknak olyan oldalát mutatta be, melyről keveset tudott.94

Kemendy Géza visszaemlékezése - amint azt Perjés megjósolta - valóban hozzájárult „egy írói vállalkozás sikeréhez". Cseres Tibor a Magyarország második világháborús katonai szerepét és felelősségét boncolgató, s azt néhány magyar katonatiszt személyes sorsán keresztül bemutató nagy történelmi regényében, az 1979-ben kiadott „Parázna szobrok"-ban használta fel - nyilván sok más, hasonló tartalmú kézirat mellett - Kemendy emlékiratának bizonyos részleteit, illetve motívumait - anélkül azonban, hogy Kemendy ahhoz hozzájárult volna. Cseres az „Ikerregény" „B" részébe, annak IV. és V. fejezetébe építette be, többé-kevésbé átdolgozva és tömörítve Kemendy emlékeit, a szépirodalmi művekben szokásos módon, a forrás megjelölése, vagy bármiféle hivatkozás nélkül. A Kemendy kéziratában olvasott földrajzi neveket (Kosztyenki, Gremjacsje, Alekszandrovka), nem változtatta meg, és saját nevén szerepeltette Ujlaky Jenő vezérőrnagyot, a 9. könnyű hadosztály parancsnokát (a „mészárost") is. Kaltróy Antal alezredes nevét ugyan Koltó alezredesre keresztelte át, ám a Koltó-zászlóaljról szólva egyértelműen a 17/11. zászlóalj történetének egyes mozzanatait, illetve Kemendy visz- szaemlékezésének bizonyos részleteit használta fel, több-kevesebb változtatással, helyenként szinte szó szerint. Kemendy emlékiratának egyes szövegrészei Cseres regényének következő fejezeteiben ismerhetők fel: a Kosztyenkinél 1942 augusztusában lezajlott hídfőcsatáról és Ujlaky vezérőrnagy szerepéről szóló IV.4. alfe- jezet, a Don menti nyári tábori életről írt IV.6. alfejezet, valamint a Gremjacsje

93 Kemendy Géza levele Perjés Gézához. Keszthely, 1972. december 5. (A levél eredetije Perjés özvegyének birtokában.)

94 Kemendy Géza levele Perjés Gézához. Keszthely, 1973. február 22. előtt, és Perjés Géza levele Kemendy Gézához. Budapest, 1973. február 22. (A levelek eredetije Perjés özvegyének birtokában.)

246