Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
8. [Sztaro Nyikolszkoje], 1942. augusztus 27. Kemendy Géza zászlós levele a feleségéhez (részlet) [...] Látom leveletekből, de bárkinek hazai levelét olvassam is, mindegyikből kivehető a vágy, hogy már nagyon haza kívántok bennünket. Ezt megértem, mert ittlétünk már tovább húzódik a múlt bevonulások időtartamán. Tehát itt van a dolog eltemetve. De meg az ittlevőkért most többet is aggódik az otthon, jobban veszélyben érzi, szükség is volna rá otthon, tehát igen várja, kívánja haza. Ilyen indítóokok szülik aztán a különböző, „hazamenetelre" vonatkozó híreket. Ez gyorsabban terjed, mint a futótűz, és tele van vele egyszerre az otthon levegője. Hangsúlyozom, semmi kézzelfogható alapja nincs. Itt kinn nálunk aztán természetes, hogy a hazulról kapott levelek alapján híre fut, hogy ez és ez írta, hogy megyünk haza. Egyszer csak pontos dátumokkal szolgálnak, hogy ekkor és ekkor megyünk haza. Ha elmúlik az időpont, jön másik. Tehát ne találgassunk, nincs alapja, de semmi értelme sem. Egy másik dologért is megdicsérlek. Nem mintha egy deszkára emelnélek azokkal, kiknek levelét olvastam; pusztán leveleik hangulata késztet arra, hogy „dicséretemet fejezzem ki". Tudniillik nagy lelketlenség, de mentségükre szolgál egyszerű és sok esetben buta mivoltuk, azok részéről, akik ittlévő férjüknek állandóan arról keseregnek nagyon várt és ritkán jövő leveleikben, hogy mennyire megviseli őket az egyedüllét, a sok munka; összeroppannak alatta, a rokonsága úgy sincs segítségére; aztán ami a legjobb: miért nem jön már haza, csak te nem jössz már, mások otthon vannak (persze sebesülten), stb. stb. Hát most ítéld meg, hogyan hat ezekre a szerencsétlen emberekre az ilyen levél! Ismétlem, egy pillanatra sem akarlak ezekhez hasonlítani, csak annál kiáltóbb az ellentét közted és köztük. Ezért dicsérlek meg; azért, hogy inkább engem bíztatsz, csak nyugodtan legyek. S. k. eredeti tisztázat. HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 116. sz. melléklet. 213
