Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
4. [Galicsi], 1942. június 17. Kemendy Géza zászlós levele a feleségéhez (részletek) [...] Kérdezed, van-e lakásom? Hát van. Legutóbb, ahonnan eljöttünk, ott annyira megszerettem, hogy valóságos rossz érzéssel jöttem el. Aztán, ha egy újabb helyre érünk, minden nagyon visszataszító először, de pár nap alatt ismét „kedvessé" válik. Kis lovam nagyon szép, egészen összeszoktunk, jó barátok vagyunk. Attól ne félj, hogy leesem, most már elég gyakorlatom van. Az első felülésnél estem le, amit mondtam, azóta soha. Édes kis Babikám! Koszt tekintetében nincs panaszom, bár sokszor többet is ennénk, mint amennyi van, de az már talán nem is lenne jó. Nem koplalunk, ne félj, Angyalom. Gyönyörű füves völgyben vagyunk, a lovaink nagyon jól élnek, híznak. Most Anyusnak3 írok egy dolgot, nagyon fog neki örülni: minden reggel iszunk tejet az alezredes úr4 jóvoltából. Hol tejet, hol jó tejeskávét. Tudniillik kapott ő a németektől egy jó tehenet, azt fejik a legények minden nap. Nagyon jól is esik. [...] Végére értem levelemnek, búcsúzom. Arra kérlek, mostanában majd különösképpen imádkozz értem; úgyis tudom, megérzed.5 [...] S. k. eredeti tisztázat. HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 51. sz. melléklet. 5. [Gremjacsje], 1942. július 11. Kemendy Géza zászlós levele a feleségéhez (részletek) Édes Kis Babikám! Régen nem írtam már levelet, mert nem volt rá időm. Hogy mi volt az oka, azt hiszem, könnyen kitalálod: nem értem rá. 3 Kober Jánosné, született Benedek Erzsébet Borbála (1884-1951), Kemendy anyósa. 4Kaltróy Antal alezredes, a 17/11. zászlóalj parancsnoka. 5 Kemendy az öccséhez, Kemendy Lászlóhoz 1942. június 23-án írt tábori postai levelezőlapján szintén utalt a közelgő támadásra: „Mostanában valószínű nem érek rá írni...". (Kemendy Nándor tulajdonában.) 210
