Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - VI. Rudkinótól a magyar királyi honvéd vezérkari igazolóbizottságáig (Közben: Elpusztul a 2. magyar hadsereg)
jukkái meggyúrták a magyar közvéleményt, amely akkor már amúgy is nagyon nyilas, németbarát jelleget öltött. Itt volt az összefüggés a hegyeshalmi csendőrfedezet és egyéb külső jelek között. Testileg rendben, de lelkileg betegen érkeztem haza. Mivel én voltam, aki a környékre elsőnek érkeztem, mindenki nálam érdeklődött szeretteiről, akikkel megszakadt minden kapcsolatuk. Ezek a beszélgetések újra idézték az elmúlt szomorú eseményeket, és még rosszabb lelkiállapotba kerültem. Az útközben szerzett értesüléseim szerint Sztálingrádnál a németek súlyos vereséget szenvedtek, de néhány jó barátom szomorú sorsa is eljutott hozzám. Legjobban letört sokat megemlegetett barátom, Horváth Pali halála. Szkupoljba vezényelt néhány kocsijáért ment, hogy velük együtt vonuljon vissza, és éjszaka itt törtek rájuk a faluba betört oroszok, és ebben a harcban esett el. De később a helyettese, majd utóda, Bankó zászlós301 is a hősi halottak listájára került. Horváth Palit úgy gyászoltam meg, hogy egy évig ugyanolyan bajuszt növesztettem, mint az övé volt, hogy mindig emlékezzem rá. Megkeresett levelével kedves Ikonár Jánosom felesége is; mit tudok a férjéről. Sajnos semmi biztosat, illetve semmit nem tudtam róla, hisz soha nem találkoztunk elválásunk óta. Jancsi sem tért haza. Hír se jött felőle. De senkiről sem, és milyen sokakat vártak haza... Egy hónap leteltével visszamentem felülvizsgálatra. Megállapították, hogy a szilánkot nem veszik ki. [...]302 Ekkor már csak a leszerelésem hiányzott. Egerből egyenesen Csáktornyára igyekeztem. Azonban olyan hosszú volt már az út oda- vissza alvás nélkül, hogy Balatonszentgyörgytől kitértem és hazajöttem. Csak másnap, 1943. március 20-án érkeztem Csáktornyára, a pótkerethez. Itt Rémi Rudi zászlós303 azzal fogadott, szerencsém van, mert 1 év és 1 nap szolgálatom van így, és ez az új rendelkezés szerint azt jelenti, ebben az évben nem vihetnek ki újra a frontra. 301 BANKÓ zászlós neve nem szerepel a korabeli veszteség-nyilvántartási dokumentumokban. Személyére vonatkozólag nincsenek ismereteink. Előfordulhat az is, hogy a szerző rosszul emlékezett a nevére. 302 Kemendy 1943. március 16-ai levelezőlapján irta a felségének: „Az eredmény: a szilánkot nem veszik ki; még ma éjfélkor indulok Csáktornyára, majd onnan bővebben." (HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943.195. sz. melléklet.) 303 RÉMI RÓBERT (Budapest, 1917. november 18. - n. a.) hadapród őrmester, 1942. október l-jétől tartalékos zászlós. Tényleges szolgálatának utolsó időszakát, 1941 novemberétől a 17/11. zászlóaljnál töltötte le. 1942. május 1-jén mint a zászlóalj anyagi tisztje elvonult a keleti hadszíntérre. Augusztus 12-én mint szakaszparancsnok a Kosztyenkinél vívott hídfőcsatában gránátszilánk sebesülést szenvedett. 1943. február végéig hátországi hadikórházakban ápolták. Ezt követően a Csáktornyái zászlóalj pótkeret-parancsnoka volt, majd 1944. december 17-étől 1945 áprilisáig a Dráva ezred II. zászlóaljának szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot. HIM KI Rémi Róbert 297/2449. sz. ti. ogy. 201
