Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - VI. Rudkinótól a magyar királyi honvéd vezérkari igazolóbizottságáig (Közben: Elpusztul a 2. magyar hadsereg)
Ezen kis szükséges kitérő után értük meg nyugalomban a január 24-ét. Szép napsütés volt egész nap, így a hideg is jobban tűrhető volt, bár a hőmérő az éjjel is -38 fokot mutatott. Délután 2-3 óra körül mozgást láttunk a szemben lévő Sztálin-út mellett lévő napraforgótábla sarkában. Láttuk, hogy kétséget kizáróan gyülekezés folyik itt, sőt azt is látták az ezredparancsnokságról távcsővel, hogy a Sztálin-úton az ellenség 40 kétlovas szánkóval, vágtában szállítja előre gyalogságát. A napraforgótábla rejtését kihasználva csoportosultak. Azonnal jelentettük Orbán százados úrnak. Rögtön iszonytató hanggal ráfeküdt a tüzérség erre a területre. Jó volt hallani a felettünk átlövő hatásos tüzérségi tüzet. Egyszer csak látom, hogy a napraforgó sarkából kibontakozik kb. 80 főnyi egység, és elkezd vonulni az előttünk elterülő domboldalon szép lassan, de felénk véve az irányt. Azonnal tisztán láttam a feladatomat: Parancsot adtam a hozzám beosztott géppuskás tizedesnek, hogy géppuskáival nyissa meg a tüzet a kb. 1200 méterre lévő ellenségre. Kihozzák a házból a géppuskát, és hiába próbálják a tüzelést megkezdeni, egyetlen lövést sem sikerül leadni. Befagyott a géppuska. Fagyálló kenő-folyadék nem volt. Az ellenség ekkorra már 800 méterre közeledett. Olyan volt a havas domboldal a rajta mozgó emberekkel, mint a mákos tészta. Ez jutott ekkor eszembe. A golyószórók már hatásosan tűz alá tudják venni ezen a távolságon a célokat. Nyissák meg a golyószórók a tüzet! A pokrócba csavart fegyverről lebontják a takaróját, hogy az utolsó pillanatig is védve legyen a hidegtől, és lőni akarnak. Egy lövést sem tudott leadni, hiába kísérleteztek vele! Ez aztán a helyzet... Magam köré hívtam az összes embert, és így szóltam hozzájuk:- Látják, itt az ellenség. Támad felénk. A hideg miatt nem támogathatnak bennünket a nehezebb fegyverek. Nem várhatjuk meg, míg állásaink elé érnek, mert a létszám és fegyverzet különbségből eredő előny az ő oldalukon van. Egy akadály van előttük, hogy elérjenek bennünket: az előttünk lévő széles és mély vízmosás. Nekünk kell először a vízmosás partjára érnünk, amíg az orosz át nem küzdi magát a mély bevágáson. A leggyorsabban utánam! Ebben a pillanatban érkezik egy hírvivő:- Eladnagy úr, alázatosan jelentem, a századparancsnok parancsa, menjen előre a szakaszával, ha tud!- Jelentse meg a századparancsnoknak, már el is indultunk! Amint a szakadék felé elindultunk, a mellettünk lévő német géppuskás hó állásba bevágott egy orosz akna. Borzalmas pusztítást végzett a zárt helyen. Iszonyatosan ordítottak a német sebesültek. kitüntetést „legfelsőbb elhatározásra" az 1943. február 13-ai rendelet értelmében fogadhatta el és viselhette. HKözl. (Szü.) 1943. 9. sz. 180. p. 184
