Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig
anyagot.283 A felszerelési lajstrom alapján, annak kimutatása mellett, mi mindent írhatunk a veszteséglistára. Tisztában akartam lenni a valóságos helyzettel, mire jön a zászlós, az új vonatparancsnok. Ne akkor legyen nekem valami is meglepetés. Ezért csináltam egy próba felmérést, kizárólag csak a saját számomra. Előállíttattam az összes kocsit, és sorrendben olvastam a Csáktornyán átvett vonatanyagot, minden kocsis gondjaira bízottakat. Bármelyik cikket olvastam, románjaim ugrottak a kocsi ülésládához és adták elő. Kezdtem gyanakodni: hogy lehet, hogy semmi sem hiányzik? Azok sem, amelyek fogyóanyagként számítottak, mint a tartalék istráng, tartalék kötőfék, kefe, stb. De nem volt semmi csalás, valóban az ő részére kiadott anyag volt hiánytalanul. 9 hónapi viszontagságos szolgálat után, minden megvolt. Az elhasználódott istrángot és kötőféket abból az általunk gyártatott készletből pótolták, melyet az aratógép kötöző zsinegjéből vert az orosz kötélgyártó. De a legtöbb még ezt sem vette igénybe, hanem kiérkezésünk első napjaiban szereztek nyersbőr kötőféket, a sajátot pedig elzárták a ládába. Kefét tiszta új állapotban mutatták meg. Ahogy átvették a lovakat, azonnal maguk kötöttek a lovak farkából lókefét, az eredeti ment a ládába megőrzésre. Hát ezt magam sem gondoltam, pedig köztük éltem. Hiánytalanul adhatom át az összes vonatanyagot. Óriási nagy szó, és románjaim ismét bizonyították alezredes úr Csáktornyái előlegezett bizalmát. A lovak közül is csak az az egy hiányzott, melyet Todorán az első napon véletlenül agyonlőtt. Helyette azonban nagyon jól bevált a másnap fogott orosz ló. Már Csáktornyán végeztem számvetést arra vonatkozólag, mekkora értéket képvisel ez a gyönyörű vonat. A számítás végösszege elérte az 1 millió pengőt! Büszke voltam rá, hogy ekkora nemzeti érték gondviselője lehetek. De most aztán igazán megnőtt a büszkeségem, hogy ennyi idő után ugyanabban az értékben adhatom át további sáfárkodásra másnak. Kimondhatatlanul örültem, hogy az előfelmérést megcsináltam. A parancs úgy szólt, hogy végezzük el az átadást, amikor akarjuk, de a róla szóló jegyzőkönyveket január 13-i keltezéssel kell ellátni. Meg is történt, volt rá időnk, és a munka végeztével bementünk a zászlóaljhoz, hogy mindkét zászlóaljparancsnoknak jelentsük az eredményt.- Na, most utoljára kiparádézzuk magunkat - mondtam kollégámnak, aki oda volt az örömtől a látottak alapján. Könnyű dolga lesz, mindennel nagyszerűen el lesz látva, semmire gondja nem lesz. A takarmány, ami a legfontosabb, akár egy évig is elég lesz..., stb. A legszebb lovakat fogattam be. Az egyik Todorán gyönyörű, csillagos fejű, pej, „Kicsi"-jét és párjául az ugyanilyen színű és jegyű Negru Viktor „Csillag"283 Az eredeti elképzelések szerint a 17/11. zászlóaljat valóban a tatai 3/II. zászlóalj váltotta volna fel. Ez azonban annyiban módosult, hogy 1943. január 14. és 16. között teljes egészében a székesfehérvári 3/1. zászlóaljnak kellett végrehajtani ezt a feladatot. Babucs Zoltán - Szabó Péter 40. p. 171
