Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez, 1867-1918
nisztert láthatólag meghatotta a fényes és meleg fogadtatás, a mindenfelül megmegújuló élénk éljenzés. A Deák térnél a kocsiból kiszállva végigvonult a téren. Mély megilletődéssel állt meg a tér közepén levő Deák-szobor előtt, és sokáig szemlélte a nagy hazafi szobrát, melyet a vármegye áldozatkészsége emelt egykori büszkeségének. Hatóságok tisztelgése A tisztelgő hatóságok a miniszter megérkezte előtt a nagymegyeház gyűléstermében gyűltek egybe. Ott volt a vármegye tisztviselő[i] kara, a honvédhuszár tisztikar, a kirfályi] törvényszék, kir[ályi] járásbíróság, kirjályi] ügyészség, királyi] építészeti hivatal, kir[ályi] pénzügyigazgatóság, kir[ályi] tanfelügyelőség, ügyvédi kamara; a középkereskedelmi, polgári fiú [iskola], polgári leány [iskola] és elemi népiskola tantestülete, a város képviselő-testülete. Lelkes éljenzéssel fogadták a minisztert, midőn kíséretével a megyeterembe lépett. [...] A tisztelgés befejeztével a miniszter a főispán kíséretében az új pénzügyi palotát tekintette meg, s azután gyalog ment a főispán lakására, ahol szállva volt. Ebéd a főispánnál Délben a főispánnál a miniszter tiszteletére hatvankét terítékű ebéd volt, melyen mindvégig a legderültebb hangulat uralkodott. Az első felköszöntőt Svastits Benő főispán, a házigazda mondotta közlelkesedést keltett benső szavakkal király Őfelségére, úgy a kormány elnökére, gróf Szapáry Gyulára, ezután az ünnepelt Baross Gábor miniszterre [a] következőleg: „Uraim! Zala vármegyénk történelme mai nap egy kiválóan fényes lappal gazdagodott, és e lapot a hála, a kegyelet tulajdonítja magáénak, mellyel osztatlanul adózunk azon férfiúnak, aki elévülhet[et]len érdemeivel alkotta meg nagyságát, vármegyénk iránt tanúsított, kegyes jóakaratával hódítá meg szívünket, és most boldogító jelenlétével szerencséltetett bennünket akkor, midőn vasutunk megnyíltával a kulturális haladásnak új korszaka nyílik megyénkre. Nem csoda tehát, hogy lelkesedésünk érzete felemelkedik az isteni gondviselésbe vetett bizalomnak azon fokára, melyen bizton hisszük és reméljük, hogy azon ügy, mely ily szerencsés létesülést nyert, hogy azon vasút, melynek első vonata minekünk ily feledhet[et]len örömet hozott, és melyet megyénk határszélétől a másikig folyton és mindenütt a népesség kitörő lelkesedése kísér, további következésében is áldást hozó, áldást terjesztő lesz, és odafejlődik, hogy szeretett megyénk jólétének felvirulását eszközölje. E reményünk a jövőért, ezen soha nem feledhető örömünk a jelenért és a keblünkből kitörülhet[et]len hálás köszönet a jótéteményért egyaránt vezet bennünket azoknak forrásához, országunk kereskedelemügyi minisztere] Őnagyméltóságához, kinek ittléte megyénk ünnepe, ékessége, mindnyájunknak büszkesége. Isten őt éltesse!" 232
