Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Bevezetés
voltak túlsúlyban, Kanizsa ipara tehát az 1860-as évek elején még meglehetősen kézműipari jellegűnek mondható. 1876-ban 362 ipari vállalkozót jegyeztek fel 885 alkalmazottal. Ők 13 iparág 68 féle szakágazatában tevékenykedtek. Többségük számára a ruházati, az építő-, a vendéglátó-, az élelmiszer-, illetve a fa- és csontipar biztosította a megélhetést. Ekkor már külön iparágként jelent meg a gépipar, a vegyipar, a nyomdaipar, és a városiasodás jeleként felfedezhetjük a szolgáltatóipar vállalkozásait is. A differenciálódás, a szakágazatok nagy száma, az iparosok által fizetett jövedelemadó magas összege már egy bonyolultabb, a céhes kereteken túlmutató iparszerkezetet tükröz.35 A fejlődő ipar és kereskedelem nem hiányolhatta a bankokat sem, korszakunkban Nagykanizsán is megalakultak a különböző pénzintézetek. A fentiekből látható, hogy a város gazdasági élete az 1860-1870-es évektől kezdődően virágzásnak indult. Az új vasútvonalak hozták-vitték a bőséges áruszállítmányokat, az iparosok pedig igyekeztek a fellendülő kereskedelem által gyarapodó polgárság elvárásainak megfelelő, magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtani. Csak az maradt fenn a versenyben, aki a változó kor változó igényeit rugalmasan és minél gyorsabban ki tudta elégíteni. Ebben a helyzetben sem a kereskedő, sem az iparos, sem pedig az árutermelő birtokos nem nélkülözhette egy percre sem segítő családtagjait vagy alkalmazottait, mert megrendelések sorsa állt vagy bukott a határidőre való teljesítésen. Az előbb vázolt gazdasági, társadalmi környezet nemcsak a családoknak nyújtott anyagi biztonságot és esetleges kiutat a társadalmi felemelkedésre, hanem stabil hátteret biztosított azoknak a nagyszabású terveknek a véghezviteléhez is, amelyeket Nagykanizsa vezetése a város anyagi és szellemi javainak további gyarapítása érdekében ezekben az években célul kitűzött. S vajon mi volt az egyik legfontosabb cél? Nem kevesebb, mint a megyeszékhelyi pozíció megszerzése! A rendezett tanácsú státusz által megkövetelt új tisztségek rendszeresítése és az ezzel együtt járó szakigazgatási adminisztráció kiépítése úgy látszik kellő önbizalmat és lendületet adott a városnak ahhoz, hogy ezen feladatok ellátására is alkalmasnak vélje magát. Nagykanizsának nem ez volt az első ilyen próbálkozása. A megyeszékhelyi rang kivívását már az 1850-es években (1853-ban és 1856- ban), valamint 1867-ben is megkísérelte, ez utóbbi esetben külön Kanizsa vármegye kihasítását kérve, de egyik alkalommal sem járt sikerrel.36 Az újabb lehetőség 1874-ben adódott, amikor az ország igazgatási egységének megteremtése és a közigazgatás hatékonyabb működtetése érdekében tervbe vett területrendezés előkészületei zajlottak, amelynek során a megyék történetileg hagyományozott területének megváltoztatását s ezzel kapcsolatban a megyék szék35 ZML Zala Vármegye Tisztiszékének iratai. 1862: 3407.; T. Mérey 135-136., 150. p. 36 Halász Imre: Nagykanizsa centrális helyzete a 19. század második felében. In: Zalai Múzeum 7. Szerk.: Kunics Zsuzsa. Zalaegerszeg, 1997.151-152. p.; Barbarits 81., 94. p. 17
