A muraközi uradalom gazdasága és társadalma a 17-18. században - Zalai gyűjtemény 68. (Zalaegerszeg, 2010)
Bevezető
tattak. Az allodiatúrára, a haszonvételekre szintén több forrás vonatkozik, más hasonló uradalmakhoz hasonlóan az allodiális gazdálkodás itt is leginkább a várak közvetlen környezetében figyelhető meg, igazolva, hogy ezek közvetlenül a várnép, a katonák, ill. a földesúr háztartása céljait szolgálták. Az összeírásokban feltűnnek a Zrínyiek vasbányáinak bányászai, akik kiváltságuknál fogva nem voltak jobbágyi szolgáltatásokra kötelezhetők, a kamara ugyanakkor az uradalmi szőlők művelésére próbálta őket kényszeríteni, a bányászok azonban ellenálltak. Az uradalom, haszonvételeit tekintve, kihasználta a vidék gazdaságföldrajzi előnyeit, jelesül a folyóvizekben való bőséget, ill. a vidék jó része még a 17. században is erdőkkel volt borítva, így komoly jövedelmei származtak a halászatból és az uradalmi erdők makkoltatásából. Az összeírások az erdők nevét is tartalmazzák, így a helytörténet kutatóit is érdekelhetik. A neveket illetően a jobbágytelkek összeírása mutatja, hogy az uradalom jobbágysága jórészt horvát eredetű, ezért ez a forrásanyag a 17. század második felének névhasználatához is nagy tömegű adattal szolgál. A nevek között természetesen magyarokat is találunk, de csak ritkán. Az összeírás alapján a nem horvátok szegregációját egyedül a vlach vagy oláh elemeknél figyelhetjük meg. A magyarok nem alkotnak külön tömböt az uradalom falvaiban. A vlachok (oláhok) részben legeltetésből éltek, s 100 marhájuk után 2-vel tartoztak, részben nyuszttal és ártánnyal adóztak az uradalomnak, ugyanakkor egy részük katonai szolgálatot is teljesített az uradalom erősségeiben. A vlach népesség mindig egy tömegben jelenik meg, s mivel kívül álltak a klasszikus telki jobbágyságon, sajnos névsor sem készült róluk. Jellemző azonban, hogy a kamarai összeírok az alábbi formulát használják rájuk: „mivel állhatatlanok, s a legkisebb sérelemre is átmennek egy másik várba szolgálni, így házukat elhagyják", nehéz megbecsülni az értéküket. A kamara a konfiskált uradalom összeírását gazdasági erejének felmérésére is felhasználta, az ún. közbecsű intézményével, így az egyes gazdasági elemek értékének megbecsülésével a gazdaságtörténet kutatóinak megmutathatják, hogy az egyes gazdasági egységek (jobbágytelek és töredékei, zsellérség, nemesi telek, pusztatelek, majorsági házhely stb.) milyen értékviszonyban álltak. Az összevetésből már az első pillanatban kitűnik, hogy a telek értékét a jobbágymunka határozta meg. Az uradalom vizei jelentős malomipart tartottak fent, amelyből nem elhanyagolható jövedelme származott az uradalom birtokosának. 20
