A muraközi uradalom gazdasága és társadalma a 17-18. században - Zalai gyűjtemény 68. (Zalaegerszeg, 2010)
Bevezető
veći, kottori - 14 helységébe vonták össze a katonaparasztokat. 1720-ban összesen 417 családot írtak össze, akiknek sikerült megőrizni korábbi katonaparaszti kiváltságuk jelentős részét, ők az uradalmi jobbágyság 17%-át tették ki. Az uradalom belső közigazgatási egységeit judicatusnak, kerületnek nevezték.40 Az uradalomban a 17. század elején kb. 3500 család élt, 18 fő jutott egy km2- re, 1720-ban 2700 család, egy km2-en 13 fő. Ezzel Zala megye legsűrűbben lakott területének számított. A fentiekből is látszik, hogy a katonaparasztoknak milyen jelentősége volt az uradalom társadalmában, de már a legelső a birtokosztályra vonatkozó forrásban is szembetűnik, hogy annak ellenére, hogy a Zrínyiek gazdálkodásában nagyon sok modern elemet feltételez a kutatás, kereskedelem, vasgyártás stb., a muraközi uradalom gazdálkodása alapvetően a telkes jobbágyságra épül és ugyancsak szembetűnő rögtön a fél- és negyedtelkesek túlsúlya. Az urbáriumok alapján megerősödhet az a nézet, hogy az uradalom alapvetően a jobbágyi gazdaságokra épült akár természetben fizettek a földesúrnak, akár pénzben, ill. egyéb járadékokban. Az urbáriumokból kitűnik az uradalom különlegessége, jelesül, hogy több várral ill. adriai kikötővel is rendelkezik, amelyek természetesen a gazdaságot tekintve is relevánsak. A várak egyben katonai erősségek is voltak, így ezek összeírása a korszak hadtörténetére is adalékul szolgál. Az urbáriumok az agrárgazdaság jellegzetességeit is mutatják, egyrészt a gabonafajták felsorolásával és arányukkal az egyes falvak gazdálkodásán belül, de kitűnik az is, hogy mely uradalmi helységek termelték a korszak leginkább kurrens árucikkét a bort. Az urbáriumok tartalmazzák az ún. ajándékok vagy mune- ráliák listáját is, amiből kitűnik, hogy igen hasonlóak más uradalmak, tájak, sőt országrészek szolgáltatásaihoz (tyúk, tojás, kappan, ártány), ami a nagy különbségek mellett is felveti a jobbágyi szolgáltatások hasonlóságát, dacára annak, hogy a 17. században már három ország, két birodalom, jó néhány katonai és közigazgatási régió, ugyanakkor rengeteg megye osztozott Magyarországon. A jobbágyi kötelezettségek összeírása viszonylag magas és jól szabályozott robotmunkára enged következtetni, több helyen heti két napos igás, ill. négy napos gyalog robotra kötelezték a jobbágyokat. Kérdés, hogy az uradalom adminisztrációja hogyan tudta behajtani ezt a kötelezettséget. A robotmunka magas szintű szabályozása feltétlenül összefügghet azzal, hogy az uradalmat nemcsak birtokként, hanem gazdasági egységként, sőt üzemszervezetként is tekintették, sőt kezelték és a háborús körülmények és pusztítás nem volt olyan számottevő, mint más uradalmakban. Egyes források a jobbágyi gazdaság üzemszervezetére és az agrárium nívójára is fényt vetnek, hiszen kitűnik, hogy a 17. század második felében a Csáktornyái vár allódiumában háromnyomásos gazdálkodást foly40 N. Kiss 1983.350. 19
