Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953

példányban kell elkészíteni és hozzám holnap, szombaton 10 óráig futár útján fegyelmi terhe mellett terjesszék be.

Az egyes leltárokban fel kell tüntetni egyenkint a visszamaradt földterület nagyságát, milyen termény van, mekkora területen, mennyi az aratásra váró gabona, az aratást megkezdték-e vagy sem. Szerződött aratóval biztosítva van-e az aratás, ha nincs, új szerződtetéssel Körjegyző kartárs biztosítani tudja-e. E tekintetben semmi presszió nem alkalmazható. [...]"

Az irat hátoldalán felsorolás az érintett településekről: Tormafölde, Zalabak- sa, Lenti, Kerkafalva, Zalaszombatfa, Lentikápolna, Kerkabarabás, Kálócfa, Kányavár, Szijártóháza, Alsószenterzsébet, Szécsisziget, Baglad, Bárszentmihályfa, Felsősárd, Bödeháza, Nemesnép, Páka, Pördefölde, Rédics, Résznek, Szentgyörgy- völgy, Ortaháza, Ramocsa, Kerkakutas, Máhomfa, Márokföld, Mumor, Magyarföld, Lentiszombathely, Felsőszenterzsébet, Csömödér, Gáborjánháza, Csesztreg, Iklódbördöce, Lenvajakabfa, Gosztola, Dömefölde, Kerkateskánd, Kissziget, Kozmadombja, Lenvadedes.

„Feljegyzés az iraton: 32 eln./1950. A leltározás megtörtént.

Lenti, 1950. június 27. Olvashatatlan aláírás s.k.v.ző

ZML Lenti Járási Tanács Elnöki ir. 1950."77

Jegyzőkönyvbe vettek minden értéket, a kávéscsészétől a cséplőgépig. Sok esetben azonban nem tudtak mindent lajstromba venni, hiszen a szemfüles helyi lakosság egy részét az értékesnek tartott holmiknak már elvitte. Úgy gondolták, hogy az elhurcoltaknak azokra már úgysem lesz szükségük. Néhány használati, berendezési tárgyat a rokonság még idejében meg tudott menekíteni, így azok visszakerülhettek a jogos tulajdonosaikhoz.

A leltári jegyzőkönyvek felvételénél általában több személy, 4-5 vett részt: a helyi v.b. titkár, egy vagy két járási kiküldött, a termelőszövetkezet képviselője és néhányan a községi pártképviseletből. Ők alkották az úgynevezett leltárazó bizottságot. A kitelepítettek ingatlanjainak igénybe vételéről az 1952. évi 4. számú törvényerejű rendelet határozott. A jegyzőkönyvekben pontosan feltűntették az ingatlanok fekvési helyét, helyrajzi számát, melléképületek számát. Az ingatlanokról értékbecslés is készült. Hasonló precizitással végezték el a házakban, szőlőpincékben, mellék-, gazdasági épületekben is a leltározást. A lakóházakban minden egyes helyiség tárgyait külön-külön vették jegyzékbe. A bútorok mellett a berendezési tárgyakat is leírták: szódásüveg, tálca, szita, piszkos vödör, serpenyő, tepsi, cipőkefe, uborkagyalu. Néhány helyen, főleg Nagykanizsán, az ingatlanokban elhelyezkedő helyiségekről alaprajz is készült.

A Belügyminisztérium Helyi Tanácsok Főosztálya rendeletének értelmében az érintett községek aztán javaslatot tehettek a megyei tanács VB számára a ki77 Kitaszítottak II. Dokumentumok a hortobágyi zárt táborokról 1950-1960. Szerk. Füzes Miklós, Budapest, 2002. (Kitaszítottak II.) 73-74. p.

297