Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Kapiller Imre: Börtönlázadás Zalaegerszegen 1796-ban
kapálásait, karózásait, mind a férfi rabokkal szokta esztendőnként véghezvitetni úgy, hogy hét roppant faluhely bíró Zászlós Földes úr annyi robotokkal is nem bír, s ki nem állíthat, mint Koppány József maga munkáira, mert amaz, ha egy hétben két, vagy három napra robotossait kihajtja panaszolkodásuktól mentes nem lészen. Az Porkoláb pedig minden időben minden nap kedve s tetszése szerint 60-70 rabokból is annyit hajt maga számára, önnös kénye s kedve szerint, amennyi tetszik."14 Az idézett jellemzést még 1794-ben a megye egyik szolgabírája, Tuboly László készítette, egyszerűen azon okból, mert ezt Koppány József kérte. Ez évben ugyanis a nem nemes várnagy nemességért folyamodott az uralkodóhoz. E kérvényéhez kért a megyétől támogató nyilatkozatot. Nos e jellemzést ismerve nem lehet kétséges a folyamodás eredménye.15 Azt már csak a jellemzés mai olvasója kérdezi, vajon mi késztette a vármegyét arra, hogy az ily súlyosan elmarasztalt várnagyot továbbra is meghagyja hivatalában? A vármegye a zendülést követően lefolytatott vizsgálat után három hónappal, szeptember 14-én hirdetett ítéletet. A 18 vádlott közül egyet vétlennek talált, egy másik rab a vizsgálat ideje alatt meghalt, 12-re halálos ítéletet szabott ki a törvényszék „ad gladium" (fővesztés). 4 vádlottnál megelégedtek a bírák eddigi büntetésük megtoldásával. Hosszú Jánost újabb egy évre, és ezidő alatt elviselendő 80 botütésre, Hosszú Mihályt fél év áristomra és 80 botütésre, Horváth Istvánt további negyedévi karcerre és 60 botra, valamint Nemes Bodai Ferencet további fél évre ítélte. Az ügy vizsgálati és ítéleti iratait a vármegye felterjesztette a felsőbb hatóságokhoz. A megyei törvényszék ítéletét 1797. szeptember 10-én az uralkodó jóváhagyta. Ekkor azonban a halálraítéltek közül már csak 4-en éltek. Időközben a börtönben meghaltak: Búzás Pali, másképpen Ma Pali, Simon József aliter Hakur- ja, Raisz Ferenc dezertor, Sári Ferenc aliter Gyöprugó, Jámbor László, Visi Horváth János, valamint Tóth János és Németh György, gúnynevén: Keszőce. Még életben volt a győrvári származású Horváth János, a gyülevészi Horváth József, Hahóti József és a tárnoki Horváth János. Hahóti Józsefét kivéve ismerjük előéletüket. Győrvári Horváth Jánost 1793. december 6-án kötélre, ugyanekkor feleségét, Horváth Évát hóhér pallosára ítélte a törvényszék. Ezt megelőzően már mindketten hosszabb időt töltöttek itt fajtalanságért elítélve. Szabadulásuk után már mint házastársak több lopást és rablást hajtottak végre Zala, ill. Vas megye területén. A gyülevészi Horváth Józsefet 1794. május 14-én az orosztonyi ispán agyon- veréséért ítélték pallos alá. 14 ZML IV. 24. Tisztviselők után maradt iratok. Tuboly László hivatalos iratai. 1794. 15 Nemességet Koppány József csak 1803-ban kap, II. Ferenctől. Az armálist 1803. december 5-én hirdette ki a vármegye. ZML Nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek, 1803. dec. 5. No. 114/3. 325
