Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Sasfi Csaba: Zala megyei gimnazisták a reformkor kezdetén (1828)
megoszlású Somogybán kevesebb mint fele (2,5%) volt a privilegizáltak aránya. A dunántúli régió átlaga: 5,6 százalék volt.9 Az 5 ezer hold feletti világi nagybirtok a megyében a dunántúli átlagnak megfelelően volt képviselve, a 100-1000 hold közötti középbirtok területe és aránya viszont Zalában volt a legnagyobb a Dunántúlon, 15 százalékát tette ki a megye úrbéres földjeinek (országosan 10%).10 A kiváltságos rend túlnyomó többségét azonban a parasztsorban élő kisnemesség tette ki: 1819-ben a köznemesség 92 százalékát jelentették.11 Közülük viszonylag kevesen mezővárosokban éltek, valamivel többen földesúri joghatóság alatt álló jobbágyfaluban. „A legtöbb parasztsorban élő nemes azonban külön falvakban lakott, melynek nem volt földesura, vagy ha egy része földesúri joghatóság alatt állott is, attól területben és szervezetben különvált a nemesek községe (communitas)."12 Az úrbérrendezés kapcsán összesen és minimálisan 110 ilyen helység kerül említésre,13 Degré Alajos 89-et vett számba.14 Erre a sajátos, egyszerre közjogi, rendi és lakóhelyi elkülönülésre érdemes figyelnünk a továbbiakban, a zalai diákok származását vizsgálva. Ugyanis ezek a települések a 18. század közepétől építették ki saját községi szervezetüket,15 ami az adminisztrációnak és esetenként a külső érdekképviseletnek egy bizonyos szintjét mindenképpen igényelte. Másfelől ezeknek a nemesi falvaknak meglehetősen gyakran rosszak voltak a természeti adottságai: ennek következtében sok nemesi falu el is akadt a fejlődésben, kis lélekszámú település maradt,16 amelyekből többen is kifelé gravitáltak, más viszonyok között keresve boldogulásukat. Ennek lehetett egyik útja a tanulás, iskolázás.17 9 Thirring Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában. Bp. 1938.132-136. p. 10 Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban. Századok 1999. 2. sz. 1141-1191., 1171. és 1182. pp. 11 Degré Alajos: A magyar nemesi (curialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt. In: Vas megye múltjából. Levéltári évkönyv 1.1976.100-118., 100. pp. 12 Uo. 13 42 kuriális község és 68 olyan nemesi helység, ahol úrbéres népesség is élt, vö. Buzási János: Zala megye. In: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. köt. Dunántúl. Szerk. Felhő Ibolya. Bp. 1970. 365. p. 14 Degré 1976.102. p. 15 Alsó László: A nemesi község hatósága és szervezete. Bp. 1928. 16 Degré 1976.103. p. 17Kósa László: Hét szilvafa árnyékában. 2001., különösen 236-253. p. 73
