Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen
légitámadástól való félelem indokolta, de Kádár Levente államtitkár szerint épphogy a színes házak lettek volna figyelemfelkeltőbbek.62 Az Alapnak kétségkívül a házhoz juttatandó családok kiválasztásánál kellett a legkörültekintőbben eljárnia. A kiválasztást nagymértékben megkönnyítette, hogy a szociális gondozók minden igényt benyújtó családról alapos környezettanulmányt készítettek. A Zala Megyei Levéltárban egy egész doboz őrzi az igénylők kérelmeit, környezettanulmányaikat, s a döntéshozatal menetét. A környezettanulmányokat három szociális szakelőadó végezte: Tószegi Piroska, Kiss Mária és Bálint Zsuzsanna. Ők a megyei közjóléti szövetkezet alkalmazásában álltak. Fehér János főszolgabíró, vármegyei szociális előadó 1940 őszén összeállította a megélhetésükben veszélyeztetettek statisztikáját a megyében. Összesen 23 800- ra tette a segítségre szorulók számát, közülük 1500-an éltek Zalaegerszegen. (Nagykanizsán több mint kétszer ennyi, 3200 megélhetésében veszélyeztetett ember élt.)63 Talán megbízhatóbb forrás az 1941-es népszámlálás, melynek adatai szerint a zalai megyeszékhelyen 260 sokgyermekes család élt, összesen 1279 gyermekkel. Majdnem mindegyik családot egyben „megélhetésében veszélyeztetettnek" nyilvánítottak, egészen pontosan 214-et.64 Mint az előző fejezetben említettük, 70 ONCSA ház épült fel Zalaegerszegen. Az adatokból könnyen kiszámíthatjuk, hogy összességében a veszélyeztetett családok 33%-a költözhetett új hajlékba. Ha az épített házak száma elsőre nem tűnik soknak, hatékonyság terén Zalaegerszeg a megyei városok között élen járt. (A megye másik nagy városában Nagykanizsában 652 veszélyeztetett család számára mindössze 51 ház épült.) A Zala Megyei Levéltárban őrzött közel 100 darab házigénylést, valószínűleg a legrászorultabb családok közül kérvényezték, s az is valószínű, hogy jóval többen is folyamodtak házért, de róluk nem maradt fenn dokumentáció. A megsegítésre váró családok először levélben fordultak a Közjóléti Szövetkezethez, ám gyakran személyesen a polgármesternek, Tamássy Istvánnak címezték soraikat. A levelek megrendítően számolnak be azokról az állapotokról, melyekben ezek a szegény családok éltek. „Jelenlegi lakásunk egy szoba-kony- hás, de az is nedves, nyirkos. A nedvesség felhúzódik egészen a mennyezetig. A falba a szomszéd árnyékszékének tartalma húzódik fel, s ennek a nedves falnak a kigőzölgése egyenesen mérgező hatású. Gyermekeim orvosi megállapítás szerint vérszegények, sápadtak."65 62ZML Zalaegerszeg Megyei Város Polgármesteri Hivatala, ONCSA ügyek, 66/1944. “Zala Megyei Újság, 1940. november 5. «Hollós 1943. 454. p. 65ZML Zalaegerszeg Város Polgármesterének Iratai 10631/1945. 395
