Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen
déken mintegy 1000 lakás, Kárpátalján 350, Erdélyben kb. 1300 lakás, a Délvidéken pedig 650 lakás épült fel.36 Zalaegerszeg demográfiai, társadalmi viszonyai és városképe a két világháború között A zalai megyeszékhely 1900-ban mindössze tízezer, 1920-ban tizenháromezer ember otthona volt. Zalaegerszeg kis mezővárosi jellegéből azonban nem következett a földműves népesség túlsúlya. Lakosságában két foglalkozás dominált, a kisiparos és a tisztviselő. 1900-ban csupán a kereső népesség 15%-a élt a mezőgazdaságból, melynek aránya a következő évtizedekben tovább csökkent, és 1941-ben már csak 12%-ot tett ki. Ezzel szemben az iparból élők részaránya 1900-ban 32% volt, a tisztviselőké és értelmiségieké pedig együttesen 11%. Utóbbiak magas arányát a város vármegyei székhely funkciója határozta meg.37 Az iparból élőkön nem gyáripari munkásokat kell érteni, hanem nagyszámú, de tőkeszegény, kisipari keretek között dolgozó kisiparost, akik között sok szegény is akadt. A gyáripar teljesen hiányzott a városból, hiszen egyetlen nagyobb gyár vagy üzem sem települt itt meg. A városnak csupán három téglagyára volt, ahol 20-40 munkás állt alkalmazásban, valamint a Schütz-féle kékfestő üzem, ahol a fénykorában, a századforduló után 40-50 fő dolgozott. Ezek mellett egyetlen nagyobb foglalkoztató üzem működött, Faragó Béla magpergető üzeme, ahol növényi magvak, elsősorban fák (például fenyőtobozok) magvainak kigyűjtésével, szaporításával és facsemete kereskedelemmel foglalkoztak. Ebben az üzemben a munkáslétszám meghaladta a 100 főt, ezek java része azonban csak képzetlen idénymunkásként dolgozott. A településen semmilyen mezőgazdasági üzem (pl. szeszfeldolgozó) sem működött.38 Ennek következtében a városvezetőség kénytelen volt állandóan magas pótadókulccsal dolgozni, hogy „a legnagyobb takarékosság mellett legalább a legfontosabbakat fedezni tudja."39 Az intenzív népességnövekedés a két világháború közötti időszakban megtorpant. Húsz év alatt a lakosság száma alig változott, gyakorlatilag stagnált, 13 239- ről 13 967-re nőtt.40 Az 1940-es évek elején a város lakosságának 20%-a (hozzávetőlegesen tehát több mint 2700 ember) számított ínségesnek. Az ínségesek itt is a munkás és napszámos családok közül kerültek ki, ahol a legnagyobb gyereklét36 Timon 1983.439. p. 37Paksy Zoltán: Kisvárosi elit. Zalaegerszeg város virilisei 1873-1939. In: Végvárból megyeszékhely, Szerk. Molnár András, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2006. (Zalai Gyűjtemény 61.) 171. p. 38 Uo. 39ZML Zalaegerszeg Megyei Város Polgármesteri Hivatala. ONCSA ügyek, 66/1944. 40 Az 1941. évi népszámlálás. 2. kötet, Demográfiai adatok községek szerint. KSH Bp. 1976.166. p. 388
