Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Közlemények Zalaegerszet történetéből - Csomor Erzsébet: "Szegények mindig lesznek köztetek..." A zalaegerszegi Ispita első másfél évszázada

Már korábban említettük, hogy az ispita belső rendjére a koldusok maguk közül választott bíró ügyelt. Ha lakók között nézeteltérés támadt, a békétlenkedőt vizsgálat után kitették. 1836-ban is ez történt, amikor az egerszegi koldusok Dilá- vecz Andrást panaszolták be a városnál, aki „mentségére semmit föl hozni nem tudott", ezért ő az „ispitából kitiltatik, helyébe pedig Baki István helyheztetik"24

Az Ispita 1848-ig volt az egerszegi szegények menedékháza, ebben az évben 12 ágyas kórházzal bővítették. 1900 táján Morandini Tamás tervei alapján az épületet átalakították, ekkor nyerte el mai formáját. Kápolnája az ólai templom felszentelése után megszűnt, emlékét már csak a torony őrzi.25 Különböző egészségügyi intézményeknek adott otthont, végül a Postabank - ma ERSTE Bank - vásárolta meg.26

Összegzésképpen megállapítható, hogy a 18-19. században a zalaegerszegi lakosok szociálisan érzékenyek voltak „szegény, együgyű, különbféle nyavalyákban sínylődő" társaik iránt, s a társadalom peremére szorultak intézményes ellátása is biztosított volt. Az is megállapítható, hogy a szegények támogatása szinte minden esetben az adományozó saját lelki üdvét is szolgálta, az irgalmas cselekedetet az üdvözülés elmaradhatatlan részének tekintették. A19. század közepére már egyre sürgetőbbé, sőt elkerülhetetlenné vált a szegényházi és a kórházi funkció elkülönítése. A betegek gyógyítására az Ispita a város első kórházává alakult, a rászorulók számára új szegényház épült.

A szegénység napjaink problémája is, megszüntetni talán sohasem lehet, de tenni ellene - az emberi méltóság megőrzésre okán is - kötelességünk. „Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik... Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg, most eredj, mert a világ a tied."27

24 Uo. No. 748. Jegyzőkönyv 1836. január 2.11 p.

251925-ben döntött a város közgyűlése a kápolna megszűntetéséről, berendezésének felleltározásáról. ZML Zalaegerszeg város közgyűlési jegyzőkönyve 1925. XXII. kötet 87-90 p.

26 Németh József: Egerszegi örökség. Zalaegerszeg, 2001. 23 p.

27 Hamvas Béla: A láthatatlan történet. Akadémiai Kiadó Budapest 1988.159 p.

347