Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Emlékezés Simonffy Emilre - Orosz István: Simonffy Emil, az agrártörténeti kutató
Orosz István: SIMONFFY EMIL, AZ AGRÁRTÖRTÉNETI KUTATÓ Simonffy Emil a Debreceni Egyetemen szerzett tanári diplomát, amelyet 1952-től Kossuth Lajos Tudományegyetemnek neveztek, s ma ismét Debreceni Egyetemnek. Kisnemesi eredetű családja fontos szerepet játszott Debrecenben, a 19. században szerteágazó rokonsága a város elitjéhez tartozott. Simonffy Lajos 1850-51- ben 73. volt a város legtöbb adót fizető polgárai között, Simonffy Imre 1876-ban pedig a 43-ik. Nemesi származásuk ellenére is öntudatos cívis polgárok voltak, s a földhasználat városi rendszerének megfelelően földbirtokosok is, hiszen Debrecenben a háztulaj donnái automatikusan külső birtok, ún. ház utáni föld járt együtt, s minden háztulajdonosnak lehetősége nyílott cenzusos (béres) földek és erdei kaszálók szerzésére is. 1856-ban Simonffy Dánielnénak 116, Károlynénak és Gábornénak 118 kát. hold földje volt. Földbirtokos volt a család legjelesebb tagja Simonffy Imre is, akinek 1876-ban 127 hold földje volt. Simonffy Imre részt vett a szabadságharcban, a Debrecen által kiállított honvédzászlóalj egyik századának parancsnoka volt. 1867 és 75 között ő volt a város rendőrkapitánya, 1875 és 1902 között pedig polgármestere. Több mint negyedszázados polgármestersége alatt igyekezett a városi ügyintézést korszerűsíteni és a hivatali ügyintézésben a szak- szerűséget megvalósítani. Simonffy Emilre egyetemi éveiben, mint másokra is nagy hatást gyakorolt Szabó István, aki 1943 óta volt a Tisza István Tudományegyetem professzora. Szabó István alig két évtizedes egyetemi tanársága alatt két kutatócsoportot is szervezett. Az elsőnek Balogh István mellett Borossy András és Módy György voltak a legkiemelkedőbb tagjai. Sajnos ezt a csoportot az 1940-es évek végén a „népi demokrácia" hatalmi szervei a polgári tudomány elleni harc jegyében szétverték. Szabó István ellen 1948-ban „A szabadságharc fővárosa Debrecen" c. kötet kapcsán többfrontos támadás indult. Bár őt nem merték eltávolítani az egyetemről, tanítványain álltak bosszút, koholt vádak alapján Borossy Andrást és Módy Györgyöt letartóztatták és több évre elítélték. Ez volt az oka, hogy második kutatócsoportja nagyon nehezen szerveződött meg. Nem azért, mert fiatalabb tanítványai nem szívesen szerveződtek volna mesterük vezetésével, hanem azért mert Szabó István nem akart rosszat tanítványainak. Az 1950-es évek végén mégis összeállt az újabb csoport is. Tagjai voltak: Hársfalvy Péter, Simonffy Emil, Oláh József, Rácz István, Für Lajos, Kováts Zoltán, Varga Gyula, Gyimesi Sándor és Orosz István. Ebben a társaságban Hársfalvy Péter és Simonffy Emil volt a legidősebb, Orosz István a legfiatalabb. A kor azonban nem választott el bennünket, 31
