Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953
A kitelepítettek számára az egyik legfontosabb kérdést a csomag illetve a levél küldése és fogadása jelentette. A Belügyminisztérium által kibocsátott utasítás értelmében az őrsparancsnok engedélye nélkül senki nem érintkezhetett a táboron kívüli világgal. Engedély nélkül senki nem levelezhetett és fogadhatott csomagot sem. De ruhaneműt és élelmiszert tartalmazó csomagot azonban minden korlátozás nélkül kaphattak - elméletben. Külföldiekkel egyáltalán nem levelezhettek. Az esetleg onnét kapott leveleket a parancsnokoknak az AVH-nak kellett átadnia, „megőrzés" céljából. A telepesek által küldött vagy kapott leveleket és csomagokat az őrs parancsnokának kötelező volt felbontani, és azoknak a tartalmát ellenőrizni. A kitelepítettek által elkövetett vétségek büntetése is általában a levél és csomag megvonása volt. Pedig az élelmiszert tartalmazó csomag akár életmentő is lehetett a táboriak számára. A rokonok, ha tudtak, sokszor küldtek sonkát, kenyeret és kevésbé romló élelmeket. Ezek nagy segítséget jelentettek a rossz élelmezési körülmények között. Olyan is előfordult, hogy a csomagokat kollektiven osztották ki, ami szintén nagy felháborodást keltett. A hortobágyi zárt táborok területére idegeneknek tilos volt a bemenetel. Bár a terület nem volt körbekerítve, de meghatározott távolságokra táblákat helyeztek el, amik figyelmeztették mind a kívül mind a belül élőket, hogy a határvonal átlépése súlyos következményeket von maga után. Elméletben a telepesek meghatározott időközönként fogadhattak látogatókat. A rokonok, ismerősök ilyenkor a vezetők által kijelölt területen, meghatározott időre találkozhattak. Állandó rendőri felügyelet mellett zajlottak ezek a találkozások, tehát semmilyen oda nem illő dologról nem lehetett beszélni. Az őrsparancsnokok sok esetben azonban megtagadták a látogatók fogadását. A táborlakók ekkor más módon szervezték meg azokat. Egymást segítve, az éjszaka leple alatt. Általában egy közeli tanyán találkoztak a rokonnal. A táborok mellett élő tanyasiak közül sokan nagyon segítőkészek voltak, és segítettek megszervezni a sokszor néhány percig tartó találkozásokat. A telepesek hangulatára vonatkozólag a legkisebb eseményeket is feljegyezték a megfigyelők. Néhány esetben tudomásunk van a kitelepítettek körében lévő, úgynevezett besúgóról, aki az emberek közötti bizalmas beszélgetések adta tovább. A telepítetteket többnyire a szabadulás kérdése, a további sorsuk, a nemzetközi és a belpolitikai események foglalkoztatták. Az első időkben állandó bizonytalanságot jelentett az, hogy nem tudták pontosan, hogy a Hortobágy csak egy közbülső állomás a Szovjetunió felé vagy a végleges otthonuk. Sokszor fontolgatták a harmadik világháború és a felszabadító háború esélyeit. Reménykedtek a jugoszláv és amerikai segítségben is: „a telepesek általában a háború kitöréséről és annak eredményéről beszélnek, ez a kérdés foglalkoztatja őket. Véleményük szerint a háború valószínűleg márciusban, vagy áprilisban fog kitörni és 306