Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Paksy Zoltán: A nemzetiszocialista pártok története Zala megyében, az 1930-as években
nyos önálló jellemzőkkel bírt. Mint láttuk, itt szerveződött meg Magyarországon az elsők között a magát nyilaskeresztesnek nevező irányzat, kialakítva a mozgalom szervezeti kereteit, ideológiáját, működési elveit. Az évtized első felében kiépült struktúra meglepően tartósnak bizonyult, s döntő módon határozta meg az évtized második felében a radikális jobboldal politikai viszonyait. E politikai mozgalom szervezett bázist alakított ki magának, pártvezetőik viszálya nem tántorította el a tagságot a szervezkedéstől, amely csupán arra várt, hogy megfelelő irányítás alá kerüljön. Az első nyilas vezérek mindegyike a Dunántúlhoz kötődött, főként azért, mert az Alföldön ténykedő Böszörmény-féle Kaszáskeresztes mozgalommal vetélkedve itt hozták létre szervezetüket, sőt Pálffyt, Festeticset, s a később fellépő Meizler Károlyt egzisztenciája is ide kötötte. A vezetésük alatt kialakult pártrendszer egy része 1939-re a Szálasi-féle Hungarista mozgalomhoz csatlakozott, ez alól azonban Zala megye kivétel volt. Zala és Győr megyében a korai nyilas pártok, elsősorban Pálffy szervezete, megőrizte befolyását. Ez egyben a gróf politikai túlélését jelentette, melynek eredményeként az 1940-es évek első felében is a szélsőjobboldal egyik vezéralakja maradhatott, s a nyilas hatalomátvétel után miniszteri pozícióba kerülhetett. Meizler Károly szervezete Zala megyében alakult meg, és sikeresen csatlakozott az évtized végén meginduló új mozgalmi hullámhoz. Ebben döntő szerepet játszott a lakóhelye térségében korábban szerzett befolyása, melyet jól kamatoztatva, biztos helyi támogatottsággal és háttérrel rendelkező nyilas vezető lett. A nyilas mozgalom kibontakozásában szerepet játszott Zala megye település- és társadalomszerkezete. Az aprófalvas régiók, ahol az eldugott és a fejlődésben megrekedt települések élték egyhangú mindennapjaikat, a legjobb táptalajt biztosították egy radikális irányzatnak. A nemzetiszocialista mozgalmak társadalmi bázisának jelentős részét az itt élő törpebirtokos parasztság, a napszámosok, a nagybirtokok cselédsége, valamint a városok munkássága és kispolgársága alkotta. Akárcsak a korábban szerveződött kaszáskeresztes mozgalom esetében, ez a bázis is olyan emberekből állt, akiknek sem a társadalmi körülmények, sem a kormányzati rendszer nem biztosította a boldogulás vagy a felemelkedés lehetőségét, annak ellenére sem, hogy szavakban ezt hirdette. A megjelenő különböző álellenzéki pártok tevékenységén már átláttak - különösen az e régióban nagy hagyományokkal bíró kereszténypártok hanyatlása látványos -, s azt a felkínálkozó lehetőséget választották, amelyik gyors és radikális változást ígért, de egyben a legközelebb állt addigi világnézetükhöz, világképükhöz. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az itt kibontakozott mozgalom sem céljaiban, sem eszközeiben nem volt annyira szélsőséges, mint Szálasi hungarista mozgalma. Ez a megállapítás különösen a tagságra érvényes, amely hitt a mozgalom nemzetmegváltó küldetésében. Az ő nézeteiket az a szemlélet uralta, hogy a zsidóellenes fellépés csupán eszköz az ország problémáinak megoldásához, ezért 26 7
