Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Paksy Zoltán: A nemzetiszocialista pártok története Zala megyében, az 1930-as években
A szélsőjobboldali tábor átrendeződése és új pártok megjelenése Zalában, az 1930-as évek második felében A választások után a nyilasok csalódottsága nemcsak Zala megyében jelentkezett, hasonló érzése lehetett Pálffy Fidélnek is, aki Győr környéki választókerületében csaknem 9 ezer voksot gyűjtve, néhány szavazattal maradt le a képviselőségről. A választáson az országban csupán két nemzetiszocialista mandátum született, melyeket a konkurens Festetics-párt szerzett, egyet a gróf saját lakóhelyén, Enyingen, egyet pedig Debrecenben, ahol a Böszörmény-féle kaszáskeresztesek utódai csatlakoztak szervezetéhez. Ott a párt színeiben egy helyi módos cívisgazda, ifj. Balogh István lett képviselő. A választások után a Meskó-Pálffy-pártban ismét szakadás következett be. 1936 elején ezúttal maga a pártvezér, Meskó állt át a megnövekedett tekintélyű Festeticshez, magára hagyva Pálffy Fidélt, aki ekkortól egyedül irányította a Nemzeti Szocialista Magyar Földműves és Munkáspártot. Meskó kiugrásának az a magyarázata, hogy a Gömbös Gyula halálával megüresedett Szolnok megyei abád- szalóki választókerületben meg akarta szerezni a mandátumot, s abban bízott, hogy ehhez Festetics tekintélye és anyagi támogatása fogja hozzásegíteni. Csalódnia kellett, az időközi választáson ugyanis még az ajánlásokat sem tudta elfogadtatni, ezért a kerületben egyhangú választásra került sor. A pártszakadás ezúttal már Zala megyét is érintette, ugyanis Meskó magával vitte a balatonfelvi- déki kerületet, s annak vezetőjét, Zakariás Árpádot, aki ekkortól kezdve Festetics főkerületvezetőjeként tevékenykedett. Mivel a Festetics-pártnak országgyűlési képviselete volt, könnyebben tudtak szervezkedni, ezzel szemben Pálffy egyre nehezebb helyzetbe került, anyagi forrása nem volt, s mivel parlamenti képviselettel sem rendelkezett, a hatóságok megtagadták a gyűlések engedélyezését is. Pedig Pálffy 1935-ös választási kudarca ellenére a Dunántúl legjobban szervezett pártcsoportjai fölött rendelkezett, mely különösen két vármegyére volt igaz, Győr és Zala megyékre. Szűkebb pátriájában, Győr vármegyében ő maga vezette a helyi szervezetet, míg a zalai vezetők, Árvay és az Eitner fivérek továbbra is hűségesen követték. A nehézségek ellenére Pálffy 1936-ban mozgalma kiterjesztésére vállalkozott. Az év elején azzal a tervvel próbálkozott, hogy agitátorait biztosítási ügynöki igazolvánnyal látta el, így azok hatósági engedély nélkül is könnyen és feltűnés nélkül mozoghattak,57 valamint 1936 őszén alföldi körutat tett, hogy a volt Böszörmény párti kaszáskereszteseket megszervezze és csoportjaikat pártjához kapcsolja.58 Sikerült is gyűlést szerveznie az egyik korábbi kaszáskeresztes központban, Dévaványán, valamint a Békés megyei Csorváson.59 57 MOL BM. rés. 1936-7. sz. n. 1. 58 Uo. 59 MOL BM. rés. 1937-6-4148. 249
