Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
te magyar jelleget s áldozatkészséget már arcán is tükröztető gr. Zichy Manó ő méltóságát."79 Több szavalat, dal, majd a Szózat elhangzása után a Széchenyire való emlékezéssel zárult az ünnepély: „Végül jött egy allegóriái kép, mely a haza elhunyt legjobbja, gr. Széchenyi Istvánnak feltámadását ábrázolá, mutatva a honfi legszentebb reményét, miszerint: «Magyarország nem volt, hanem lesz», melyet örömtől lángoló lelkünk e napon is közeledni látott. Alatta pedig a kézmives osztály volt ábrázolva, felettök kiterjesztett karokkal az ur szolgája, áldást kérve rájuk és az általuk bevégzett, s az e napon felszentelt művökre."80 Ebben az élőképben egy '48-as honvéd alakját is megelevenítették, ugyancsak '48-ra utalt vissza a Széchenyitől vett ismert idézet is. A politika, avagy ha úgy nézzük az abból lecsapódó lelkesedés, itt is megjelent a színházban. Más hírekben is ott van a '48 iránti lelkesedés, igaz, némi „zsidózással" fűszerezve (a történet ettől még valószínűleg igaz, de a tálalása is jellemző, mint ahogy az is, hogy egyáltalán lehoz egy ilyen hírt a fürdői lap): „A közelebbi napokban arról tudósítá egy gazdatiszt földes-uraságát, hogy őtet egy rosszlelkű izraelita 50 darab arany ígérete által törekedett egy, az ő urasága ellenében hűtlenül és lelkiismeretlenül szerkesztendő szerződésnek kötésére megvesztegetni."81 A történet folytatása az volt, hogy a földbirtokos megdicsérte gazdatisztjét, de hozzátette, hogy a legjobb lett volna az ötven aranyat elfogadni, majd a szerződést tisztességesen megírni és a megvesztegetésre szánt pénzt a honvédek segélyező egyletének adni. Egy Füredre vetődött idegen ellenében is kiáll a Balaton-Füredi Napló a magyar öntudat mellett: „Tegnap a felsőbb eső [...] kurta vendéglők egyikében, magyarosan öltözködött uralaku egyén, ki magát erdélyországinak mondja [...] azt állítja hogy 48-ban Magyarországért vérzett, erősen vitatá, miszerint a magyar szivarok 1848-ban s előbb is soha jók nem voltak."82 Ez a vélemény kisebb felzúdulást okozott, a tudósító pedig nem mulasztja el megjegyezni, hogy az illető „a magyar nyelvet töri" és „külseje s minden tekintetbeli viselkedése legfeljebb is a középosztályba látszik őt emeltetni."83 Értsd: igazi magyar nemes nem mond ilyet a magyar szivarról. A hírek között helyet kapott még az is, hogy 6-a, 7-e felé már enyhül az idő: „Tömegestől sietének vendégeink a hideg fürdő használatára."84 79 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/6.45. p. 80 Uo. 45. p. 81 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/4. 29. p. 82 Uo. 83 Uo. 84 Uo. 213
