Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig
tották.102 Elmondhatjuk tehát, hogy a város élére került új vezetés csak formailag volt új, tagjai szinte kizárólag helyi lakosok közül kerültek ki, s többségüket korábbi közéleti vagy egyéb szerepvállalása miatt már ismerősként üdvözölhették a város polgárai. A tisztségviselők kinevezését követően a megyefőnök elégedetten állapította meg, hogy „N[agy]kanizsa m[ező]városának tanácsát újabb rendezés alá vé- vén, abba a nép hangulatára és bizodalmára figyelve, oly egyének léptethetnek, kik mind a magas kormány várokozásának, mind bizalmamnak és végre az általuk eszközlendő közjó érdekének hivataloskodásuk ideje alatt pontosan meg- felelendenek."103 Az eddig működő, zsidó önkormányzat változatlan formában történő, további fennmaradását az „ideiglenes közigazgatási rendezet" szellemében végrehajtott átszervezés nem tette lehetővé. Mégpedig azért nem, mert a község a hierarchikusan felépülő birodalmi államigazgatás szerkezetében a politikai igazgatás alapegységét képezte. Kellően stabilnak kellett lennie, hogy a létrehozandó, új polgári államszervezet további, magasabb szintű igazgatási egységeit rá lehessen építeni. Ezért a jogilag definiált önkormányzati communitasnak a közösség egészét magába kellett foglalnia. Bármiféle, a széttagolódás, különállás irányába ható tényezőt ki kellett küszöbölni. Ezért számolták fel a zsidó közösségeknek a városok kebelén belül élvezett, addig meglehetősen széles körű autonómiáját. Az önálló zsidó községet Nagykanizsán is feloszlatták, s azt egy szigorúan csak a vallási és azzal kapcsolatos gazdasági ügyek tárgyalására felhatalmazott választmánynyal helyettesítették. Bogyay Lajos 1850 tavaszán így számolt be erről Dőry Gábornak, a székesfehérvári polgári kerület főispánjának: „Megszüntettem az eddig divatozott, külön zsidó bírót, s néműképpen a nép öszveforrasztás nagy elvének alapján őket különös rendszabályok és korlátok közé szorítván, mindennémű pénztáraikat közhatóságok vizsgálata alá helyheztem." A kerületi főispán a fenti intézkedést helyeselve válaszában külön felhívta rá a figyelmet, hogy a „Nagyságod által kinevezett zsidó elöljáróság egyedül csak a vallás ügyének és eszközének magánkezelésére szorítkozzék."104 Azt, hogy a tisztségek új elosztása Nagykanizsán kizárólag politikai szempontok figyelembevételével valósult volna meg, egyáltalán nem lehet mondani. Bogyaynak természetesen igazodnia kellett az „ideiglenes közigazgatási rendezet" azon elvárásához, hogy „a felkelésben kompromittált, vagy érzelmük miatt meg nem bízhatóknak tapasztalt egyének"105 lehetőleg minden fontos beosztástól távol legyenek tartva. Másrészt helyileg ismert, tekintéllyel rendelkező és bizaKaposi 2006/A 95. p.; Kaposi 2006/B. 262., 280. p.; Molnár 1997.124. p. 103 ZML Cs. Kir. Megyehat. 1849/50. XX. A 599. sz. 104 Uo. 105 Ideig!, közig. rend. és utasítás 190. p. 189
