Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig

már utaltunk rá - majdnem mindig megerősítették őket. Tisztségüket többnyire lemondásig vagy életfogytig viselték. Esküdtté csak polgárt lehetett választani. Előfordult, hogy a rendes esküdteken kívül még ún. honorarius (tiszteletbeli) esküdteket is választottak. Az ő feladatuk feltételezhetően a rendes esküdtek helyettesítése volt távolmaradás esetén.47 Az esküdtek általában a városigazgatás különböző területeit felügyelték. Ezeket igyekeztek úgy elosztani egymás között, hogy saját, speciális képességük érvényesülhessen. Szakértelemre, speciális képességekre volt szükség az erdőkre felügyelő erdőmesteri, valamint a közrend fenntartását biztosító strázsamesteri pozíció betöltéséhez. Ez utóbbi munkáját a hajdúk segítették, akik más gyakorlati feladatok lebonyolításába is bekapcsolódtak. A konyhavizsgálók a kémények és konyhák állapotára, az erdő-és mezőpásztorok a város erdeinek és földjeinek rendjére ügyeltek. A lakosság éjszakai nyugalmáról az „éjjeli Vigyázok" gondoskodtak.48

Az igazgatási teendők mellett a tanács másik fő tevékenységi körét a bíráskodás képezte. A város a töröktől való felszabadulás utáni kamarai időszakban igen széles körű igazságszolgáltatási jogosítványokkal rendelkezett. Még pallosjoga is volt, így 1720 előtt főbenjáró pereket is tárgyalt, és halálos ítéletek is születtek. A földesúri hatóság kiépítése feltehetően már a Szapáryak idején megkezdődött. 1744 után azonban, amikor a város a Batthyányak fennhatósága alá került, főbenjáró ítéletet már csak az úriszékkel és vérhatalommal bíró földesúr hozhatott. A város kötelességei a bűnügyek tanácsi megtárgyalásáig terjedtek, ezt követően a vádlottat át kellett adni a földesúri igazságszolgáltatásnak. A lakosok egyéb sérelmeiben és panaszos ügyeiben (becsületsértés, rágalmazás, könnyű testi sértés, lopás, gazdasági sérelmek stb.), valamint a közerkölcsöt sértő cselekedetekben a magisztrátus volt az elsőfokú bírói hatóság. Az ítéletben általában a vádlott anyagi helyzetétől függően alkalmazták a pénzbírság vagy a testi büntetés kiszabását.49 A korabeli jogfelfogás szerint polgári jogvitának minősülő, hasonló ügyekben az első fokú jogszolgáltatási fórum a feudális kor végéig a városi tanács maradt. Fellebbezni az úriszékhez lehetett. A magisztrátus hatalma nem terjedt ki azonban a városban lévő urasági házakban és urasági fundusokon élőkre. Ezek közvetlenül az úriszék ítélkezése alá tartoztak. A bíró és a tanács tehát csak a közönséges cenzus alatt álló városi fundusokon lakók felett ítélkezhetett. Nem volt illetékes a tanács azokban az ügyekben sem, amikor az uraságot érte sérelem a város vagy lakosai részéről, továbbá ha az egyik peres fél az uradalom vagy az uraság házában lakott, illetve ha urasági funduson dolgozó urasági alkalmazott volt.50 Mindez a zsidókra is vonatkozott, akik javarészt urasági fundusokon tele47 Degré 1972.111-112. p.

48 Kaposi 2006/C 23-24. p.

49 Degré 1972.113-114. p.; Kaposi 2006/C 41-46. p.

50 Degré 1972.114. p.; Kaposi 2006/A 86. p.; Halász 2006. 402. p.

173