Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Emlékezés Simonffy Emilre - Simonffy Emil: Zala megye társadalma a polgári korban
százalékát foglalta el. A 19. század második felében a filoxéra nagy pusztítást végzett, a felújításhoz nem mindenütt volt megfelelő erő, 1935-ben csak a termő- terület 3,5 százalékán találunk szőlőt. A Balaton-felvidék megőrizte a jó minőségét, a nyugati részen viszont sok direkt termőt telepítettek. A lakosság számának alakulása Zala vármegye lakosságának a száma II. József korában, 1785-ben 229731 fő volt, ez 38,3 fő/km2-es népsűrűséget jelentett. A megye lakossága az első világháborúig több mint kétszeresére növekedett, mindvégig sűrűbben lakott volt, mint a Dunántúl egésze. Ez a növekedés az 1870-es évekig igen vontatott és változó ütemű volt, 1785 és 1869 között évenként átlagosan csak 1200-1300 fővel nőtt. Erre az időszakra tehát még a hagyományos népesedési viszonyok, a magas születési és halálozási arányok a jellemzők, a járványok is bőven szedték az áldozataikat. 1873 után megindult a halálozási arány csökkenése, a születési arány mintegy két évtizedig változatlan maradt, az 1890-es években kezdett csökkenni a születések száma. Az évi átlagos tényleges növekedés 1869 és 1900 között megközelítette az évi 3300 főt, a 20. század első évtizedében is csak évi 3100 főre csökkent, ez már mutatja a tendenciát. A századforduló tájékán a nők viszonylag fiatalon férjhez tudtak menni, a válás még ritka volt. Viszont a családok termékenysége már csökkent. Még nem beszélhetünk egykézésről, de a születéskorlátozás tendenciája már jelentkezett. A népesség növekedése az első világháborút követő két évtizedben lelassult. Ezt részben a világháború okozta vérveszteség, a születések kiesése, részben az erősödő születéskorlátozás okozta. 1930-ban, Zala megyében a családok átlagos gyermeklétszáma már a három gyermek alatt volt. Ez dunántúli viszonylatban nem volt alacsony, de már mutatja a folyamat erősödését. A lakosság számának átlagos évi növekedése 1910 és 1941 között 1500 fő alatt maradt, tehát a növekedési ütem az előző harminc év növekedésének a felét sem érte el. A népesség számának alakulását elsősorban a természetes szaporodás határozta meg. A 18. század erőteljes vándormozgalma (a török uralom alól felszabadított területek újranépesítése) a 19. századra lényegében befejeződött. 1910- ben, Zala megyében mindössze 1587 nem magyar állampolgár élt, ezek közül 1424 osztrák állampolgár volt. Ausztriában 2068 Zala megyei lakos született, és csak 328 fő született az Osztrák-Magyar Monarchián kívül. A megye lakosságának kétharmadát (66,7 %) abban a helységben vették számba, ahol született, egynegyede (25,1 %) a megyének egy másik községében született, mindössze 35604 fő (7,6 %) született a megyehatáron túl eső területen. Viszont az 1910. évi nép- számlálás 78447 zalai születésű személyt talált az ország más részein. A megye vándorlási vesztesége tehát 42843 fő volt. 15