Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Kapiller Imre: Börtönlázadás Zalaegerszegen 1796-ban
Kapiller Imre: BÖRTÖNLÁZADÁS ZALAEGERSZEGEN 1796-BAN „Oh Egersegiensibus infaustum et infelicem hunc diem" - jegyezte be a város plébánosa a halottak anyakönyvébe az 1796. június 14-i dátum mellé. A nap valóban baljóslatú és szerencsétlen volt. Bejegyzését a következő módon folytatta: „Ugyan azon e napon, tudni illik június 14-én 1796. délutáni 6 órakor a rabok magukat a börtönből kiszabadítani akarván, a felettük őrködő hajdúk ellen fellázadtak, s magukhoz ragadván annak fegyvereit, kettőt azonnal agyon lőttek, hármat pedig súlyosan megsebesítettek, kik közül egyik hatodnapra meghalt. A rabok közül, miután a zendülésre és a félrevert harangok hangjára a városi polgárok összesereglettek, a harc folyta alatt részint puska részint kard által megölettek nyolcán, kiknek egyike körülmetélt (recutitus) azaz zsidó volt. Négyen pedig halálosan megsebesültek, kik közül kettő még aznap éjjel, kettő pedig néhány nap múlva meghalt. Mind ezeknek nevei az alábbi sorban így következnek: Németh Antal, Szabó János június 14-én agyonlőtt hajdúk. - Ugyanaz napon megölt rabok: Lovas István szentbékállai, Molnár Ferenc baltavári, Majtász József kajánföldi, Németh József győri, Milosits Pál végedi, Szubovics György letenyei, Szimiczki András szentgotthárdi. Ezek heten eltemettettek az akasztófánál a hóhér által. Mázsa József egregyi, Keserű György rezi június 18-án, Mecz József pusztamagyaródi, 20-án Salamon János várhajdú, 23-án Horváth István rab monostorapáti, július 8-án Tóth Ferenc ajkarendeki rab elhaltak, s a köztemetőben eltemettettek."1 Ez az esemény minden bizonnyal mély nyomokat hagyott a helyi emlékezetben, mert jó száz évvel azt követően Csutor Imre,2 aki idős korában lelkesen kutatta a megye történetét, egyik munkájában bőségesen beszámol az eseményekről.3 Elbeszélése azonban csupán hallomásra alapozódik. így nem csoda, hogy a lázadók leverése szinte pusztán két ember érdeme - nevezetesen Horváth Antal a vármegye kapitányáé és annak katonájáé Györey Ferencé. Ez utóbbit „kit iskolás gyermekkoromban, mint egerszegi lakost és nagyon erős embert magam is jól 1ZML Mikrofilmtár. Zalaegerszegi plébánia anyakönyvei 233. doboz. 2 Csutor 1865-1866-ban a vármegye főjegyzője, 1866-1871-ig másodalispánja, majd 1872 és 1878 között a megye alispánja volt. Családjára és személyére lásd: Degré Alajos: Két zalai család felemelkedése az egytelkes kurialisták közül a birtokos nemességbe. In: PAB-VEAB Értesítő Dunántúli település- történet II. 1767-1848. Pécs, 1977.183-184. p. 3 Csutor Imre: Észrevételek és toldalékok Bátorfy Lajos úr „Adatok Zala megye történetében" című munkájához. Zalaegerszeg, 1890. 70-75. p. 319
