Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Hudi József: A balatonfüredi fürdőorvos jelentése 1832-ből
HUD! JÓZSEF: A BALATONFÜREDI FÜRDŐORVOS JELENTÉSE 1832-BŐL A balatonfüredi fürdő történetének könyvtárnyi irodalmában egyet sem találunk, amely a fürdőigazgatással behatóbban foglalkozott volna. A monografikus feldolgozások legfeljebb érintették az országos rangú fürdő igazgatásának egyes kérdéseit. A tihanyi bencés apátság történetének szerzője fő vonalaiban nyomon követte a fürdőigazgatás változásait, a részletekkel azonban éppúgy adós maradt, mint a ma használatos, 1988-ban kiadott monográfia.1 Újabban a savanyúvi- zi felügyelő, Écsy László félhivatalos naplójának kiadása jelent előrelépést, mert a kutatók számára lehetővé tette a fürdőtelep igazgatásának, mindennapi életének megismerését.2 A fürdő történetét a XVIII. század elejétől követhetjük nyomon. 1702-1718 között Flaskár András székesfehérvári fürdős és seborvos, városi polgár, majd 1718- 1741 között Demkovics Miksa veszprémi seborvos üzemeltette a fürdőt. Dem- kovics özvegye 1741-ben Schuszter József seborvosnak adta el a 23 fürdőkáddal felszerelt fürdőt és a hozzá tartozó épületeket, akinek örököseitől 1755-ben került a tihanyi apátság tulajdonába a fürdőtelep.3 A tihanyi apátság története szerint az apátság 1743-ban kezdte hasznosítani a gyógyforrást. Az ellátás színvonalának növelésére kisebb beruházásokat tett, de ezek nem feleltek meg a magasabb igényeknek. 1743-ban faépületet, 1748-ban vendéglőt építtetett, melyeket 1754-ben nagyobbított. 1764-ben egy nagyobb, 5 szobás vendégfogadót emeltetett a telep déli részén.4 A fürdő fejlődésének harmadik szakasza 1786-ban vette kezdetét, amikor a király rendelettel átmenetileg feloszlatta a bencés rendet, melynek birtokai kincstári tulajdonba, a Vallásalap kezelésébe kerültek. A fürdő hatósági ellenőrzéséről a Magyar Királyi Helytartótanács gondoskodott. A főhatóság állandó személyzetet: fürdőorvost, sebészt, gyógyszerészt és rendőri biztost állíttatott a fürdőre. Az első fürdőorvost - az első pesti egyetemen végzett magyarországi zsidó or1 Sörös Pongrácz: A tihanyi apátság története. Második korszak. Tihany mint fiókapátság 1701-től napjainkig. Budapest, 1911. (A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története, XI.); Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Adalékok Balatonfüred történetéhez a kezdetektől 1945-ig. Veszprém, 1988. 2 Écsy 1850-1852. és 1856. évi naplóinak kritikai kiadásán Katona Csaba dolgozik. Vö. Katona Csaba: Écsy László naplói a városi helytörténeti gyűjteményben. Füredi História V. 2005/1. 4-5. p. A napló folytatását jegyzetek nélkül kiadta: Lichtneckert András: Écsy László naplója. Balatonfüred, 2008. 3 Lichtneckert András: A füredi savanyúvizi gyógyfürdő kezdetei 1702-1755. Füredi História VI. 2006/2. 2-4. p. 4Orzovenszky Károly: Balatonfüred és gyógyhatása. Pest, 1863. 38-39. p. 121
