Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)

I. Csány László levelei, beszédei, írásai 1817-1848

azokkal találkozni vagyok hajlandó. A Világ holmi rámfogásokkal kezdi a megtámadást, minők - állítása szerint - figyelmeztetésembe314 szőtt gúnyos szavaim fullánkja s elménckedő sértegetéseim; s folytatja a Pesti Hírlaphoz intézett lecké- zésével azért, hogy az engemet, tudta, híre nélkül, közvélemény emberévé jelelni nem irtózott - holott a Világ kalászszedője régibb időkbeli némi emlékezésénél fogva, rólam a közvélemény sehogy sem nyilatkozott; továbbá tények hiányát emlegeti, és szörnyen fenyegetőzik, hogy napfényre hozza a közvélemény fátyolozott eszméjét; és végre parancshangon kiáltja: félre! - Kiáltja úgy, mint szoktak kiáltani az úri kocsisok, mikor a gyengébb lóval fontolva haladókat az útból félreigazítják.

Gondolkodtam, feleljek-e a haszontalan irkafirkára e nagy dologidőben, midőn a sok esőzések után egyszerre tódult nyakunkra a tömérdek munka, mit nekünk, kik olyan, kisebb bajjal járó hó- vagy évpénzekre nem számolhatunk, elmulasztani nem lehet; de mivel más részről a hamis vádakat sem mindig tanácsos eltűrni, a Pesti Hírlaphoz intézett nyomorult diatribok315 pedig, melyek tulajdonképp személyem megtámadására irányozvák, különösen megkívánják a feleletet; azért, és azért is, mert az újra megbomlott idő ismét szobámba szorított, elhatároztam magamat a feleletre, vagy ha úgy tetszik, a védelemre; mi imígy következik.

Ha figyelmeztetésem nem volt a Világ szerkesztőjének ízlete szerint, úgy meg kellett volna azt cáfolnia, vagy ha nézete szerint tévedtem, engemet útba igazítani; de azért, mert gyáva hiúsága sértést sejdíttetett vele ott, hol az oly kevéssé létezik, mint Világában a jótevő világosság, a „Függeléket"316 használni ürügyül, és a Pesti Hírlap igen tisztelt szerkesztőjének ugratva, az én személyemet megtámadni; ez uram, olyas valami, mit jogom volna egy igen drasticus317 nevezettel bélyegezni. Nem szerénytelenség, hanem öntudat az, uram, mi velem mondatja, hogy életemnek legfőbb törekvése honunk boldogítása volt, de számot vetvén magammal, erőmhöz mérve tűztem ki a pályát, melyen azt eszközölni ügyekez- tem, s e pálya megyém határa közé szorított tér vala, honnét átszállhatni egy tá- gasb mezőre, hol talán a Világ szerkesztőjével is találkozva, alkalom nyílt volna őt más részről is, és nem egyedül kacérkodó, piszkolódó modoráról megismerni, viszketeget magamban egyetlen egyszer sem éreztem; s így én, ki megelégedvén szűkebb körömben kevesek véleményével, annak, hogy a hon közvéleménye magasságára feltolakodni óhajtottam volna, jelét soha, de soha nem adtam; kérdezem a Világ szerkesztőjét: mi ingerelhető őt megtámadásomra egy légből szakasztott ürügy alatt? Ilynemű megtámadás, uram, leggyengébb szavakkal mondva: férfi- atlanság, mitől csekély létemre is én óvakodást tanácsiok, mert tapasztalás tanú314 Lásd az előző dokumentumot, Csány „Figyelmeztetés" című vezércikkét.

315 Támadó beszédek.

316 Kossuth Lajosnak Csány vezércikkéhez fűzött kommentárját.

317 Durva, nyers.

62