Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Előszó

A forrásszövegek közlési módja

A kéziratos forrásszövegek mindegyikét - legyen az teljes forrásközlés, a bevezető tanulmányba vagy kommentárba illesztett szöveg kurzívan szedtük, hogy egyértelműen elüssön az általunk írt szövegektől s némiképp utalva a kézírásra. Forrásaink sokfélék, átírásuk és könyvbe szerkeszthető formájuk sok szakmai problémát vetett fel, melyeket itt nem tárgyalunk.7 A kötet létrehozásának eredeti szándékai szerint jól olvasható, értelmezhető, de az eredeti kézzel írt szöveg helyesírását hűen követő közlést tartottunk célszerűnek. A szövegeket ezért részben betűhíven közöljük. Ez azt jelenti, hogy megőrizzük a szavak eredeti helyesírását, de néhány, az olvasást és az értelmezést könnyebbé tevő egyszerűsítést alkalmaztunk.

1. A köznevek esetében következetlenül használt nagybetűs írásmódot az érvényes magyar helyesírási szabályzatnak megfelelően korrigáltuk. A követ- kezetlen használat egyrészt abból adódik, hogy nem azonos a szövegek írója, illetve stílusa és korabeli helyesírási ismerete, másrészt néhány betű esetében nem lehet megállapítani, hogy nagy betűt szeretett volna-e írni a szöveg alkotója. A tulajdonnevek esetében meghagytuk az eredeti nagybetűs írásmódot akkor is, ha -i képzőt kaptak.

2. Közölt forrásainkban az „is" és az „e" kötőszavakat gyakorta írták egybe az előtte lévő kifejezéssel, ami sok esetben értelemzavaró. Ezért kötetünkben a mai helyesírásnak megfelelően külön, illetve kötőjellel írjuk e kötőszavakat.

3. A központozás sok szöveg esetében teljesen hiányzik, illetve szerepel a „mondat" végén. Az értelmezhetőség okán a túl hosszú mondatok esetében a központozást mi állapítottuk meg.

Az iratok többségét teljes egészükben közöljük, de vannak olyan források, melyekben nagy szövegfolyamból csak egy kis bekezdés vonatkozik cigány személyre, közösségre. Ez esetben [...]-lel jelöljük, hogy részletről van szó. Ugyanígy járunk el az egymással kapcsolatos, az egyikből másikba szó szerint átmásolt szövegrészek esetében. Ez esetben az ismétlődő részeket csak az első említésnél közöljük, az ismétlődő iratban pedig [...] utal erre az ismétlődésre.

A datálást egységesen, mai helyesírás szerint, magyarul adjuk meg a források címének részeként, így az irat keltezésének dátumát nem ismételjük meg az irat alján, viszont a szövegben lévő összes többi dátumot betűhíven közöljük.8

7 A forrásközlésről sok szakmai, metodikai vita folyik, melynek részletező taglalásába terjedelmi okok miatt bele sem kezdhetünk. Összefoglalásaként lásd HORVÁTH Z. 2001.

8 A dátumok különféle módon jelennek meg az iratokon, de túlnyomó többségben nap, hónap, év sorrendben és latin alakban. A század közepén gyakori, de nem teljesen általános, hogy a hónapok neveit számokkal fejezik ki, pl. Xber, 7ber (december, szeptem7