Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)
Források - IV. "Vallya a tanú le tett hite után...". Cigányok a törvényszék előtt
mégh ezen kettőn kívül is vagyon több gyermeked, mondjad meg kiktül való, és hány esztendőssek a férfiak és vagy leányok? Igen is nevezett férjemtül nincsen semmi gyermekem is, hanem másoktól kaptam, nevezetesen: Ezen leányt, ki most ölemben vagyon, s ki tsak két holnappal előbb itten, Németh Szent Miklóson lett Hegedűs, másképpen Molnár János házánál, kinél Szent György Naptul fogva laktam. Innend legh utolszor el ment verbungosok között lévő czimbalmos magyar legénytül, Doma Jánostul, egyébiránt Te[kin]t[e]tes NJemes] Vas Vár[me]gyében helyeztetett Sághi helységbeli születéstül. A másikat, ki itten velem vagyon, Julia másfél esztendőssen Szent Baláson magyar legénytül, ki béres volt Horváth Ferkónál, de már katonának el vitték A harmadkat pedig, [...] ódik esztendőben lévőt Szent Baláson Nagy Mihály gazda emberiül, kinél, mégh akkor felesége nem volt, kaptam 4. Hol, mikor, miért és kiáltal fogattattál megh? Itten Nagy Kanizsán legh közelebb elmúlt vásárnak alkalmatosságával és marha vásárban egy czigány legény fogott megh azért, hogy már hótt Horváth Ferencz férjemet megh öltem, de azon czigány legényt, a ki megh fogott volna, soha sem láttam előbb, úgy hallom, hogy Göcsejben lakik. 5. Igaz tehát, hogy férjedet megh ölted? Mikor, mi móddal, melly helyen és minémű eszközzel, éjjel e vagy nappal, kik voltak jelen a történeten? Az van már 12dik esztendeje, hogy Szent György napjában az édesanyám Magyar Lakbul Bődében jött, hol akkor laktunk, kért, hogy mennyek haza, egyik gyermkem megh holt, az első férjemtől Horváth Istvántul való, a másikat nézzem megh. Én anyámnak szavát megh fogattam, azzal magyar Lakba el mentem. Hallotta férjem anyámnak szavait, mindjárt azon a napon utánam jött, ott is megh akart verni nagy káromkodván, de a gyermekem temetésén lévő emberek nem engették. Azonban a temetés után mindjárt magával el hajtott. Midőn Rimányi vendég fogadóhoz értünk (már akkor ott lévén kováts szerszáma) azon vendégh fogadós kérte valami munkának el készítésére, elmentünk az erdő széléhez szenyet égetni. Az alatt egy cipót és három ice bort ki hozott a vendégh fogadóbul és nekem azt mondotta: Igyad, egyed most, amit anyádtul hoztál, mellyre én semmit sem szollottam. Tovább mocskos ká- romkodási között egy üres Szent Mihályi korsót hozzám hajított, melly a hátomra esett, akkor sem szóltam semmit is neki, hanem tsak sírtam. Eő pedigh ezeket mondotta: Látom ez nem használ. Mindjárt megh köszörülem ezen nagy fejszét, beléd vágom, fél testedet megsütöm, felét pedig a kutyáknak hajigálom. Én meg sem gondolta, hogy szavait végre is vigye, azonban az aczélával csakugyan megh fenyte a nagy fejszét és fejemhez akarta vágni. De én kezemet a fejem elejibe tartottam, bal kezembe belé is vágta, sok vérem elfolyt. Én mindazonáltal ollyas véres kézzel a hajánál fogva kézzel a földre lehúztam és egy darab tölgyfát, melly szén égetésre tűzre hordatott, kaptam, fektébe a földön hármat ütöttem mellére és vagy más tagjára nem tudom, mivel már sötétedni kezdett. Azon ütések után ottan hagytam eőtet és Ma347
