Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)
Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából
A kötetben közölt forráscsoportok történeti sajátosságai Bár sok adat előkerülhet még a 18. század második fele előtti időszakból is, a megyét reprezentáló, nagy tömegű forrásbázisra, melyek közlésétől és feldolgozásától általánosabb érvényű következtetéseket is levonhatunk, csak a 18. század közepétől számíthatunk. Attól a félszázadtól, amikor megújul a megye közigazgatása és településszerkezete, és a betelepítések, betelepülések hatására jelentősen gyarapodik népessége, színesedik etnikai összetétele. A 18. század második felének forrásbősége alapvetően a Habsburgok cigánypolitikájának és a vármegyei adminisztráció fejlődésének együttes következménye. Kötetünkben tematikus csoportokban közöljük a forrásokat, a tema- tizálás alapja nem a cigányság életének területei, hanem az iratok, szövegek keletkezésének célja és jogi háttere. Az alábbiakban röviden áttekintjük e tematikus csoportok főbb jellemzőit. Vármegyei és helyi rendelkezések A cigánysággal kapcsolatos vármegyei rendelkezések alapját a 18. század második felében többnyire a Magyar Királyi Helytartótanács (rövidebben a Helytartótanács) által kibocsátott rendelkezések - rendeletek, utasítások, köröz- vények - jelentették.7 A rendelkezések az élet minden területére kiterjedtek, s legfőbb céljuk a cigányság jó polgárrá átnevelése és asszimilálása volt. Ezt a célt egyfelől a régi életmód erőszakos megszakításával (a cigány viselet, nyelvhasználat, életmód tiltásától a 2-12 éves gyermekek elvételéig és nem cigány szülőkhöz adásáig) próbálták elérni. Másfelől a befogadó társadalom számára adtak ki a befogadást kikényszerítő utasításokat (a gyermekek ingyenes oktatásától és orvosi ellátásától a kötelező inassá fogadáson át, a faluba, rendes házba telepítés kötelezettségéig). Tóth Péter megállapításával egyetértve: „...a cigányok szabályozására irányuló rendeletek legalább annyit árulnak el a felvilágosult abszolutista állameszményről, mint magukról a szabályozandó cigányokról. Egy általános jelenségről van szó, amelyet a kutatás a következőképpen fogalmaz meg: „A felvilágosodás által feltételezett... történelem valójában egyetlen civilizáció sajátos útja."8 Az államvezetés tehát a szabályozással az általa elképzelhető egyetlen utat kínálta fel a cigányoknak - vagy inkább kényszeríttette őket, hogy rálépjenek arra az útra." 7 A 18. század cigányokkal kapcsolatos rendelkezéseiről lásd TÓTH P. 2006; MEZEY B. 1986. 8 TÓTH P. 2006. 204. p. 18
